Századok – 2021

2021 / 5. szám - MAGYAR LEGITIMIZMUS – HABSBURG SZEREPFELFOGÁS - Murber Ibolya: Habsburg IV. Károly restaurációs elképzelései. Osztrák és magyar válságkezelés

Mürber Ibolya HABSBURG IV. KÁROLY RESTAURÁCIÓS ELKÉPZELÉSEI Osztrák és magyar válságkezelés 1918 őszén véget ért a Habsburgok csaknem 650 éves osztrák és 400 éves magyar uralkodása. A vesztes Osztrák—Magyar Monarchia romjain hosszabb (Ausztria és Csehszlovákia) és rövidebb (Magyarország) életű köztársaságok születtek. A há­ború utáni politikai, gazdasági és társadalmi kármentésre koncentráló bécsi és budapesti vezetés számára az államformaváltás számos új dilemmát is magával hozott, többek között a háborús felelősséghez és az állami szuverenitáshoz kap­csolódóan. Válaszokat kellett keresni arra is, hogy mi történjen az uralkodóval, az uralkodóházzal és annak vagyonával? Számos összefonódás és hasonlóság volt a két ország Habsburg-uralkodóházzal kapcsolatos politikájában. Az eltérések többnyire az eltérő válságkezeléssel1 és az átalakuló nemzetközi politikai környe­zettel álltak összefüggésben. 1 Mürber Ibolya: Az osztrák és a magyar válságkezelés 1918-1920. Hasonlóságok és különbségek a közös birodalom összeomlását követően. Századok 152. (2018) 1293-1320. 2 Többek között lásd Karl Freiherr von Werkmann: Der Tote auf Madeira. München 1923.; Pdpay István: Visszaemlékezések I. Ferenc József császárról és IV. Károly királyról. Apróságok és történelmi mozzanatok az udvari életből. Bp. 1928.; Kray István: A kabinetiroda szolgálatában a világháború alatt. Epizódok és jellemképek I. Ferenc József és IV. Károly királyokról. H. n. 1935. 3 Többek között lásd Reinhold Lorenz: Kaiser Karl und der Untergang der Monarchie. Graz- Wien-Köln 1959.; Robert A. Kann: Die Sixtusaffäre und die geheimen Friedensverhandlungen Osterreich-Ungarns im Ersten Weltkrieg. München 1966.; Ormos Mária: „Soha, amíg élek!” Az utolsó koronás Habsburg puccskísérletei 1921-ben. Pécs 1990.; Peter Broucek: Karl I. (IV.) Der politische Weg des letzten Herrschers der Donaumonarchie. Wien-Köln-Weimar 1997.; Elisabeth Kovács: Untergang oder Rettung der Donaumonarchie? Die österreichische Frage. Kaiser und König Karl I. (IV.) und die Neuordnung Mitteleuropas (1916-1922). Wien-Köln-Weimar 2004.; Karl I. (IV.) der Erste Weltkrieg und das Ende der Donaumonarchie. Hrsg. Andreas Gotts­mann. Wien 2007. 4 Többek között lásd Gordon Brook-Shepherd: The Last Habsburg. London 1968.; Arthur GrafPolzer- Hoditz: Kaiser Karl. Aus der Geheimmappe seines Kabinettschefs. Wien 1980.; Kaiser Karl. Persön­liche Aufzeichnungen, Zeugnisse und Dokumente. Hrsg. Erich Feigl. Wien-München 1984.; Kaiser Karl I. (IV.) als Christ, Staatsmann, Ehemann und Familienvater. Hrsg. Jan Mikrut. Wien 2004.; Markus Roth: Karl von Österreich. Kaiser - Kriegsherr - Kirchenmann. Politischer Heiliger in der Neuzeit? Hamburg 2013.; Katrin Unterreiner: Meinetwegen kann er gehen. Kaiser Karl und das Ende der Habsburgermonarchie. Wien 2017. IV. Károly uralkodásának (1916—1918) és életének utolsó esztendeiről (1918—1922) számos könyvet írtak. A kortárs visszaemlékezések2 mellett első­sorban a politikatörténeti3 és életrajzi4 munkák dominálnak. 1990-ben meg­jelent kismonográfiájának a bevezetőjében Ormos Mária némiképp túlzóan azt írta: „a két »királypuccs« kiváltotta minden történész érdeklődését, aki 921 SZÁZADOK 155. (2021) 5. SZÁM

Next

/
Oldalképek
Tartalom