Századok – 2021
2021 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Berekméri Árpád Róbert – Nemes Gyula: „Becsülettel viselje!” Maros-Torda vármegye vitézeinek albuma (1940–1944) (Sárándi Tamás)
TÖRTÉNETI IRODALOM Berekméri Árpád Róbert — Nemes Gyula „BECSÜLETTEL VISELJE!” Maros-Torda vármegye vitézeinek albuma (1940-1944) Lector, Marosvásárhely 2020. 140. oldal Többéves kutatómunka után jelent meg a kötet, amelynek műfaja nehezen meghatározható. Noha a címében szerepel az album megnevezés, a bő illusztrációs anyag ellenére mégsem neveznénk klasszikus értelemben vett képes könyvnek, ugyanakkor a vitézi rend Maros-Torda megyei monográfiájának sem. Leginkább egy alapos bevezetővel és illusztrációs anyaggal ellátott adattárnak minősíthetjük. Ez azonban semmit nem von le értékéből. A forrásadottságok figyelembevételével bátran kijelenthetjük, hogy a szerzőpárosnak - az adattár összeállításával — rendkívüli teljesítménye, hogy összegyűjtötte a teljesen szétzilálódott forrásbázist. Ha tekintetbe vesszük, hogy korábban senki nem próbálkozott a Vitézi Szék történetének vármegyei szintű feldolgozásával, a vállalkozást úttörő munkának nevezhetjük. A könyv témája Berekméri Árpád Róbert eddigi kutatásaiból adódik, aki hadtörténészként a Horthy-korszak honvédségét, annak katonai elitjét kutatja, ugyancsak helyi szinten. Annak ellenére, hogy a korszak kutatása napjainkban a reneszánszát éli, a Vitézi Szék vizsgálata elhanyagolt területnek számít. Az átlagolvasó számára érthető módon maga az intézmény mibenléte is fejtörést okozhat, mivel pontos körülhatárolása nem egyszerű feladat. Az ellentmondást fokozza, hogy a Vitézi Rend utóbb betiltott szervezet volt, a vitézi címet ma sem lehet használni. Ennek ellenére napjainkban is több ilyen nevű társadalmi szervezet létezik, és újabban ismét vitézi avatásokat rendeznek. Információink szerint a határon túl hivatalosan nem élesztették újjá a szervezetet, azonban több határon túl élő személyt is vitézzé avattak. A Vitézi Rendet hivatalosan 1920-ban alapították. Célja a rendszer társadalmi alapjának megszilárdítása volt egy országos hálózat létrehozása révén, amelynek tagjai Horthy Miklós kormányzó feltétlen hívei és „bármilyen” célra, akár fegyveres akcióra is felhasználhatók. Emellett a Habsburg restaurációtól való félelem is motiválhatta a létrehozókat. 1921 folyamán IV. Károly kétszer is megkísérelte a visszatérést, aminek megakadályozására alkalmasnak vélhettek egy ilyen szervezetet. A rendbe való belépés együtt járt a vitéz cím odaítélésével, ami ugyancsak fontos szempont lehetett a kormányzó számára, mivel református vallásából adódóan nem gyakorolhatta a főkegyúri jogot, nem adományozhatott nemesi címeket. A cím odaítélésének alapja az első világháborúban szerzett kitüntetés volt. Pontosan szabályozták, hogy milyen kitüntetés megléte lehetett az előfeltétel, emellett a tagság különböző társadalmi és gazdasági előnyökkel is járt. A legnagyobb vonzerőt a vitézi telek jelentette. A nemesi cím odaítéléséhez hasonlóan a vitézi cím is birtokadománnyal járt, ami általában 15 hold földet jelentett. A korszakban ez egy nagyobb létszámú családnak is biztos megélhetést jelenthetett. A különböző földreformok tapasztalatából okulva a telket nem lehetett felosztani, viszont örökölhető volt a címmel együtt. így biztosították a szervezet tagjainak feltétlen hűségét. A Vitézi Rendet hivatalosan rendnek kell minősíteni, azonban közelebb járunk a valósághoz, ha egy konzervatív eszméket is valló, szélsőjobboldali társadalmi szervezetként határozzuk meg. Azt ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy e jelzők egészen más értelmezésben voltak használatosak a korszakban, mint napjainkban. Napjaink mércéjével az 1930-as évek második felétől kezdődően a korszak kormánypártját is szélsőjobboldalinak tartjuk, ennek megfelelően a korszakban a rend az uralkodó elitet is soraiban tudó, magas társadalmi presztízzsel rendelkező szélsőjobboldali egyesület volt. Napjainkra kijelenthető, hogy - ideológiai megfontolásoktól sem mentesen - a korszak egyre inkább az emlékezetpolitika sarokpontjává válik, és ennek hatása érződik a szakmai kutatások terén is. 2010-et követően a magyarországi közbeszéd egyre 907 SZÁZADOK 155. (2021) 4. SZÁM
