Századok – 2021
2021 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Somorjai Ádám (s. a. r., előszó és jegyz.): Hets János Aurelián OSB naplója, 1939–1945 (Horváth Gergely Krisztián)
TÖRTÉNETI IRODALOM nem kedvező környezetben. A kötet a bencés rendtörténethez is fontos adalékokkal szolgál. Illúziók nélküli kép bontakozik ki az elöljárója, Szelecz Arnold árnyékában az engedelmesség erényét és a papi szolgálatot valódi hivatásként gyakorló segédlelkész mindennapjairól. Ezek az évek Brazíliában a brazil nemzetépítés első nagy korszakát is jelentik, amikor az államilag szervezett nemzeti türelmetlenség adott keretet a latin olvasztótégely működésének. A magyarok ráadásul hamarosan a tengelyhatalmak helyi képviselőinek szerepében találták magukat (a brazil külügy például kémeknek tekintette őket - 154.), minimálisra szorított nyelvi és kulturális jogokkal. A napló eközben számos helyen részletes hírt ad Sáo Paulo amerikai tempójú növekedéséről, a bőség és a háborús hiánygazdaság együttes jelenlétéről, a katolikus és a szekularizált Brazília birkózásáról, a focisták pogány kultuszba illő istenítéséről s általában a brazil mentalitásról és munkaerkölcsről. A napló külön értéke az úgynevezett interiori, azaz a tengerparttól beljebb eső, szárazföldi magyar kolóniák, bennük a családok életének bemutatása. Bár körükben sikeres - s brazillá lett - self made man-ek is akadnak, ritkán hőstörténetek ezek a pillanatképek, sokkal inkább a gyökértelenség, a szabadosság, a családi és szociális dezintegráció híradásai. Hets részletesen ismerteti papi-missziós kőrútjait, amelyeken felkereste a Sáo Paulo körül hozzávetőleg 20-100 kilométer sugarú körben található telepeket (Itarare, Árpádfalva, Szentistvánfalva, Santa Theresinha, Pirituba, Buri, Ipojuca, Itapeva, Itapetininga, Pompeia stb.). A hazai történész olvasó számára talán mégis az a legérdekesebb, ahogy a hazájától távol került bencés a helyi és a világlapokat olvasva szisztematikusan feljegyzi a háború eseményeit, kommentálja a nemzetközi politika nagyjainak megnyilatkozásait, és eközben olyan prognózisokat tesz, amelyek jól ismert és kikristályosodott összefüggéseket más szemszögből világítanak meg. Rendszeres olvasója volt a politikai sajtónak {Folha da Noite, Readers Digest, The Universe, Contemporary Review, The Observer, Time, The Times, The Tablet, Newsweek, Gazeta, Herald Tribune, The Economist, Legionario, Post-Times, Sunday Express, J ornai de Sao Paulo stb.). A nemzetközi hírek általában 1-2 nap átfutással láttak napvilágot Brazíliában. Hets pozíciója földrajzilag is különleges: a déli félteke harcoktól izolált nagyvárosából egyforma rálátással bírt a Csendes-óceánon és Délkelet-Azsiában zajló japán terjeszkedésre és az európai, illetve az észak-afrikai frontok harcaira. Amennyiben úgy tesszük fel a kérdést, hogy a háború éveiben a magyar közvélemény milyen információkkal és jövőszcenáriókkal rendelkezhetett, akkor nem lehet vitás, hogy Hets, mondhatni, tudományos alaposságú geopolitikai következtetéseit nemcsak igazolta az idő, de feltehető az a kérdés is, vajon a hazai kortársak közül ki volt képes vele egy időben hasonló pontosságú forgatókönyvek felvázolására? Koselleck nyomán úgy is feltehetjük a kérdést, hogy Hets az őt körülvevő tapasztalati térben dekódolható információkat milyen várakozási horizonton szőtte tovább? O maga is tisztában volt ez irányú érzékenységével, egy helyütt meg is jegyzi, hogy „[ö]rül az ember, ha egy ítélete később bebizonyosodik. Összehasonlítva sokukkal, jobban tudok olvasni a sorok közt” (145.). Meglepő ugyan, hogy a háborúra történő első reflexió csak 1941. június 16-áról kelteződik, amikor Horvátországnak a háromhatalmi egyezményhez történő csatlakozásáról ad hírt (75.), de ettől kezdve, a Szovjetunióval beállt hadiállapotot követően érdeklődésében mind nagyobb teret kap a harcok kimenetele s ekként Magyarország sorsa. Igyekszik minden információt begyűjteni, az olvasó szinte látja maga előtt, ahogy egy térkép fölé hajolva esténként megpróbálja fogni a budapesti vagy a berlini rádiót, hogy a rádióhíreket ütköztethesse a sajtóban olvasottakkal. Több helyütt is iróniával szól a magyar rádió semmitmondó híreiről, de ugyanígy éles szemmel veszi észre a helyi lapok híreinek ellentmondásait is. Az alábbiakban a hazai szemszögből releváns megfigyelései közül emelnék ki néhányat (figyelemfelkeltési szándékkal). A kátyúi tragédiáról ekként emlékezik meg: „az egyik itteni újság főcímében azt olvastam, hogy a németek igen sok lengyelt végeztek ki Szmolenszkhez közel. Annyi biztos, hogy rengeteg (félmillió), orosz fogságba jutott lengyelről nem tudnak [...] ez azt látszik bizonyítani, hogy az oroszok még mindig nem adták fel könnyen gyilkoló módszerüket.” (1943. április 19. - 185.) A teheráni konferencia előestéjét jelentő kairói tanácskozást (1943. november 905
