Századok – 2021
2021 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Fazekas Csaba (szerk.): Válogatás Prohászka Ottokár közszerepléseiből, 1919–1927 (Cikkek, interjúk, beszédek) (Csibi Norbert)
TÖRTÉNETI IRODALOM száma, az erős keresztény középosztály hiánya stb.) kapcsán a „keresztény magyar társadalom” önkritikus, a problémákat el nem kendőző szemlélete, az ébresztés és a mozgósítás gondolata, amelyre a kötetben közölt dokumentumok szintén számos példát szolgáltatnak. A kötet szövegeiből az is kiviláglik, hogy Prohászka - mint a legtöbb kiváló szónok - a hallgatóság összetételétől függően változtatta megfogalmazásainak erősségét, válogatta meg retorikai eszközeit. Például az 1921 augusztusában a frankfurti katolikus nagygyűlésen elmondott beszéde (54. dokumentum) sokkal visszafogottabb volt, mint a néhány hónappal későbbi, az Ébredő Magyarok Egyesülete Vigadó-beli kultúrestjén tartott felszólalása (55. dokumentum). Ennek ellenére mondanivalójának lényegéhez konzekvens maradt. A téma komplexitását viszont jól illusztrálja, hogy az Ébredő Magyarok Egyesülete ceglédi nagygyűlésén 1922 novemberében, mintegy 8-10 ezer ember előtt a püspök például a következőket mondta: „Egy rettenetes idegenség vesz minket körül, egy rettenetes, rémületes, rémséges hatalom. (Felkiáltások: A zsidók!) Igen, az, ami a ti szívetekben visszhangzik felém, érzitek azt ti mindnyájan jól. De én mindig azt akarom, hogy a bajt gyökerénél fogjuk meg. A zsidók nem találták ki a kereszténység gyalázását, azt mások találták ki, a zsidók nem találták ki a materializmust, azt mások találták ki. Nem a zsidók találták ki a felséges tanok megvetését, azt mások, keresztények találták ki. Rá kell mutatnom a bajnak gyökerére és azt kell mondanom, ha a zsidót ütitek, üssétek először azokat, akik ezt a gyökeret belétek akarták táplálni. Üssétek először azokat, akik kitalálták a keresztények gyalázását.” (74. dokumentum 205.) Prohászka saját antiszemitizmusát sokszor igyekezett cáfolni és a társadalmi összetartozást hangsúlyozni, rendkívül erős megfogalmazásai azonban kétségkívül alkalmasak voltak szélsőjobboldali, radikális politikai felhasználásra is. Ezt talán megkönnyítette az a problematikus helyzet is, melyet a társadalmi program és a teológiai nyelvezet egymásba csúsztatása idézett elő. Amint azt Gárdonyi Máté találóan megfogalmazta Az antiszemitizmus funkciója Prohászka Ottokár és Bangha Béla társadalom- és egyházképében című írásában (In: A holokauszt Magyarországon európai perspektívában. Szerk. Molnár Judit. Bp. 2005. 204.), a szociális feszültségeket Prohászka is a „kereszténység” és a „zsidóság” antagonisztikus ellentétével magyarázta, a „zsidó” szót a vallási összefüggésből kiragadva használta, és a „keresztény” szónak is más jelentést adott, ami a korabeli katolikus teológia egyházképének eltorzításával is együtt járt. Prohászka kapcsán semmiképpen nem kerülhető meg, hogy közszereplésein megfogalmazott gondolatai a magyar társadalom - elsősorban a rá figyelő katolikusok - lelkiismeretének elaltatásával jártak, személye pedig legitimálta az említett beszédmódot. A kötet azonban nem csak a fent tárgyalt téma differenciáltabb megértéséhez járulhat hozzá, mivel a közölt szövegek jellegüket és tartalmukat tekintve nagyon sokfélék. A nagyobb ívű, komplex társadalomképről árulkodó írások, beszédek és hosszabb interjúk, a konkrét témákra (például a nők helyzete, az egyke-kérdés, a színház, a válás és öngyilkosság) reflektáló szövegek, az ünnepi felszólalások és a napi politika eseményeire reagálók is számos kérdésben feltárják Prohászka világnézetét. A magyar társadalom megújítása, a gyermek- és családvédelem, a fiatalság nevelése, a nép-felvilágosítás, a sajtó szerepe, a munkáskérdés és a szociális munka, az értelmiség feladatai, valamint a magyar kultúra jelene és jövője, a vallási és erkölcsi megújulás kérdései mind olyan témák, melyekről sokat, igényes elméleti megalapozással beszélt. Kár, hogy ezek mai meglátását a fent említett beszédmód sokszor elhomályosítja. Összességében a Prohászka Ottokár 1919 és 1927 közötti cikkeiből, interjúiból és beszédeiből készült válogatás jól használható a kutatás és az oktatás számára egyaránt, a kevésbé ismert szövegek közreadásával a kötet hozzájárul a püspök rendkívül kiterjedt szellemi spektrumának bemutatásához, az elméletalkotó és a gyakorlati politikus Prohászka-kép árnyalásához. Csibi Norbert 903
