Századok – 2021
2021 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Csatári Bence: A rendszerváltás és az ahhoz vezető út az Országos Rendező Iroda történetében
CSATÁRI BENCE megismerhetők azok a működési mechanizmusok, amelyek a Kádár-korszakban mindvégig jellemzőek voltak nemcsak erre az intézményre, de a kulturális szféra egészére is, miközben ezek az eljárások egyre elavultabbakká váltak, és a gazdasági-politikai hanyatlásra, valamint a kulturális dekadencia kihívásaira nem tudtak megfelelő választ adni. Az 1980-as évek pangását a peresztrojkával és a glasznoszttyal felváltó válságkezelési próbálkozás az ŐRI működésére is rányomta a bélyegét, azzal a különbséggel, hogy az intézményben a változások már a 80- as évek elején elkezdődtek. Éppen emiatt az ŐRI működésének utolsó szűk egy évtizede némiképp eltér a többi könnyűzenei vagy könnyűzenével is foglalkozó intézményétől. Ennek oka minden bizonnyal éppen tevékenységének lényegében keresendő, abban, hogy munkája nem mindig zajlott az első nyilvánosságban, ugyanakkor rendkívül fontos szerepet töltött be a hivatalos kultúrpolitika által szorgalmazott „magas kultúra” támogatásában azzal, hogy az akkori viszonyok között konstans módon horribilisnek mondható bevétele javarészét a pártállami felügyelet alatt álló Kulturális Alapba utalta. Az 1982-től, illetve 1983-tól monopóliumától fokozatosan és részlegesen megfosztott ŐRI ezért állhatott a pártállam megreformálása mellett, hiszen egyrészt érdekében állt, hogy a gazdaság élénkítésével tevékenysége hatékonyabb legyen, másrészt a kisebb engedmények árán konzerválni tudta volna hatalmát. Az ŐRI vezetése természetszerűleg nem akarta lebontani a rendszert, abban viszont egyeztetésekre volt szükség az intézményen belül, hogy milyen formában és módokon tudja megtartani tevékenységi köre jó részét. írásom arra kereste a választ, hogy miféle trendekkel és társadalmi-politikai folyamatokkal, valamint gazdasági problémákkal kellett szembenéznie a monopóliumához mégiscsak kényszerűen ragaszkodó ORI-nak, amely önnön kárpótlására számtalan kétségbeesett kísérletet tett, s amelyre kézzelfogható példa e tanulmány — nem véletlenül — leghosszabb fejezete, a nemzetközi koncertszervezésbe való bekapcsolódását taglalva. Emellett szó esik a korábban általa nem alkalmazott és az egész Kádár-rendszertől idegen szponzoráció felkutatásának tevékenységéről és annak jelentőségéről, a különböző magánvállalkozásokkal való együttműködéséről, ami paradox módon elvileg éppen az ŐRI megmaradását és zenepiaci részesedésének megőrzését szolgálta volna. Ennek a keretrendszernek az origójában a felügyeleti szerv szerepét ellátó Művelődési Minisztérium állt. A tanulmány talán legizgalmasabb kérdése, hogy az ŐRI utóbbival való kapcsolattartása mennyiben befolyásolhatta a változások felerősödése idején a tevékenységét, illetve mennyiben szolgálhatta túlélését. A válasz ma már egyértelműnek tűnik: az ŐRI nem folytatta tovább működését a rendszerváltás után, az azonban egyáltalán nem közömbös kérdés: miként jutott el addig, hogy a felügyeleti szerv végül kimondja a feloszlatását. 881
