Századok – 2021

2021 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Csatári Bence: A rendszerváltás és az ahhoz vezető út az Országos Rendező Iroda történetében

CSATÁRI BENCE irányítás alatt álló hivatalos sajtó éppen ezért elítélte az ŐRI kiskapukkal élő te­vékenységét. Ahogy a cikk fogalmazott: „Műsoraikat indokolatlanul nagy ügye­leti és műsorellenőrzési díjakkal is megterhelték. [...] A vizsgálat többek között súlyos szabálytalanságokat, visszaéléseket is megállapított.”178 A folyamatos pénz­ügyi manipulációkkal való gyanúsítások is közrejátszhattak abban, hogy Bulányi László ORI-igazgató 1988. november 4-én öngyilkos lett.179 Utána, megbízott­ként Gál Iván került az intézmény élére, aki előzőleg az egy évvel korábban meg­szüntetett IRI első és egyben utolsó igazgatója volt.180 A cég éléről a Népszabadság 1989. január 25-ei száma szerint pártfegyelmivel és pénzbüntetéssel kellett távoz­nia, mert az IRI ráfizetéses volt.181 178 Ezzel kapcsolatban híresült el Kabos Lászlónak az a mondása, miszerint ő annyit kér egy-egy mű­sora után, amennyit akar. Magyar Nemzet, 1989. január 17. 7. 179 Bulányi László öngyilkosságát a kommunista titkosszolgálattal való szoros kapcsolatával hozza összefüggésbe a mai napig a zenész szakma. Közmondásos, hogy ujján volt egy olyan pecsétgyűrű, amelyről előszeretettel hangoztatta, hogy méreg van benne, és alkalomadtán annak tartalmát kiüríti. Szönyei Tamás: Nyilván tartottak. Titkos szolgák a magyar rock körül 1960-1990. H. n. [Bp.] 2005. 180 Magyar Nemzet, 1989. január 17. 7. 181 Népszabadság, 1989. január 25. 6. 182 Magyar Nemzet, 1989. január 17. 7. A cikkíró már nyíltan támadhatta a letűnőfélben lévő korszak nagy neveit, így megkérdőjelezte Erdős Péter, Wilpert Imre és Boros Lajos kiemelt szerkesztői díjainak jogossát is. Gál reagálása szerint viszont 1988-ban a Neoton Família, a Dolly Roll és a Z’Zi Labor Interpop Fesztiválra történő színpadra állítása kifeje­zetten erre az egy alkalomra készült, így az érintett szerkesztők megérdemelték az akkoriban egyszeri megbízás után horribilisnek mondható fejenkénti 12 500 fo­rintot. Az ŐRI zavarosnak tűnő ügyeiről többek között cikkezett a Népszabadság 1989. január 26-ai és január 28-ai száma is, megemlítve, hogy a szokatlanul magas honoráriumú művészek és szerkesztőik ennél nagyságrenddel nagyobb bevételt termeltek a korábban állami monopolhelyzetben lévő intézménynek. A vizsgálat során azonban nemcsak az került napvilágra, hogy a kommunizmus általános egyenlőségének elvét meghazudtolóan nagy összegeket fizettek ki a fellépőknek és a szerkesztőknek, hanem az is, hogy sokszor valóban etikátlanul, törvénybe ütközően jártak el. Például az ŐRI és az OKISZ Labor 1987-es közös rendezésű szilveszteri rendezvényén fiktív számlákkal fedték el a valós bevételt, más alkal­makkor - az adózást megkerülendő - nyugdíjasok nevére utalták a pénzt, megint máskor a művészek hozzátartozóit szerkesztőként tüntették fel, holott gyakorlati munkájuk nem vagy csak alig volt a produkciókban.182 A glasznosztynak köszönhetően ezeket a visszaéléseket már szabadon tár­gyalhatta a sajtó, ám az kevéssé feltételezhető, hogy korábban egyáltalán ne lettek volna visszaélések az ORI-nál. Az ORI-botránynak azonban súlyosabb 877

Next

/
Oldalképek
Tartalom