Századok – 2021
2021 / 1. szám - A MAGYAR ÁLLAMISÁG FORDULÓPONTJAI - Buzgó Gábor: A határmentiség kérdése és Nagyléta. Társadalmi és gazdasági változások egy bihari faluban Trianon után
A HATARMENTISÉG KÉRDÉSE ÉS NAGYLÉTA Bár a századfordulón jelentősek voltak az adott határszakasz falvainak házassági kapcsolatai az 1920 után elszakított településekkel (átlag 24,3%), a helyi társadalmon kívülről érkező házastársakat illetően nem alkottak többséget. Ennek lehetséges oka a néprajzi szakirodalom szerint abban keresendő, hogy a falvak exogám házasságait koncentrikus körökben lehet értelmezni. Minden településnek volt egy házassági köre, amelyen belül az exogám házasságok létrejöttek. Ezt a kört általában az azonos etnikumhoz tartozó szomszédos községek alkották.19 Ebben az összefüggésben a szomszédos falvakkal erősebb, majd távolodva jóval gyengébb kapcsolatok rajzolódnak ki. A házassági anyakönyvi kivonatok alapján ez a meghatározás ezeknek a községeknek az esetében is igazolható mind az 1899 és 1906, mind pedig az 1922 és 1929 közötti időszakra. 19 Örsi Julianna: Házasságkötések vizsgálata az anyakönyvek alapján. In: Az anyakönyvek mint a történeti kutatások forrásai i. m. 80-83. 20 Benda Gyula: Zsellérből polgár - Társadalmi változás egy dunántúli kisvárosban. Keszthely társadalma, 1740-1849. (Mikrotörténelem 3.) Bp. 2008. 274. Az exogám házassági kapcsolatok alapján azt láthatjuk, hogy az elcsatolt településekkel való gyengébb kapcsolattartás a helyi paraszti társadalom házassági szokásaiból következett. Erre a társadalmi csoportra ugyanis jellemző volt, hogy földrajzi szempontból közel keresett magának párt, így a messzebb eső települések eleve kiestek a lehetőségek közül, legyen szó akár Magyarországon maradt, akár az államhatáron kívül rekedt helységekről. Ahogyan az új államhatártól haladunk az ország belseje felé, a házassági kapcsolatrendszerben kifejezett hálózatok egyre ritkásabbak az elszakított térséggel. Erre példaként szolgálhat Vértes és Ujléta, amely községek 1920 után nem voltak közvetlenül az államhatárral érintkező települések, ami annyit jelentett, hogy a földrajzilag adott távolság miatt ezeknek a falvaknak a lokális társadalma már a századfordulón sem alakított ki jelentős számú házassági kapcsolatot a később elcsatolt helységek népességével. A családi kapcsolatok alakulását tehát nagymértékben befolyásolta az a tényező, hogy az adott település az új határtól mekkora távolságra feküdt. Nagyiéta lakosságának viszonylag sok településsel volt rokoni kapcsolata, hiszen az 1899 és 1906 közötti időszakban 71, míg 1922 és 1929 között 76 különböző helységből származó személlyel köttetett házasság. A házasságok révén a személyes interakcióknak köszönhetően nemcsak egy-egy községen belül, hanem a falvak között is szerves kapcsolatrendszer fejlődött ki. A házasság ugyanis nemcsak két személy, hanem családok vagy szélesebb rokonsági csoportok között hozott létre kapcsolathálót.20 A rokonság látogatása, a másik falu határában lévő földörökségek megművelése során a falvak lakossága rendszeresen találkozhatott egymással, jól ismerhették egymást, így könnyen alakulhattak ki házassághoz 74
