Századok – 2021
2021 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Nagy Mihály Zoltán – Denisa Bodeanu: (Le)hallgatásra ítélve. Márton Áron püspök lehallgatási jegyzőkönyvei (1957–1960) (Lőrincz Lili)
TÖRTÉNETI IRODALOM A kommunista hatalom által állandó jelleggel állambiztonsági kockázatni tekintett klerikus lehallgatási jegyzőkönyveit tartalmazó hiánypótló forráskiadás az 1000 év Erdélyben, 100 év Romániában elnevezésű projekt keretében látott napvilágot 2019-ben. Nagy Mihály Zoltán történészt, a Román Nemzeti Levéltár Bihar Megyei Levéltárának fölevéltárosát 2010-ben kérte fel a gyulafehérvári római katolikus érsekség, hogy kapcsolódjon be Márton Áron püspök boldoggá avatási eljárásába azzal, hogy kikéri és áttanulmányozza a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Bizottság (románul Consiliul National pentru Studierea Arhivelor Securitátii) Levéltárában őrzött dossziékat. Szerzőtársa, Denisa Bodeanu történész, ennek az intézménynek a tudományos munkatársa. 2012 óta folyamatosan publikál Márton Áronról. A Novák Csaba Zoltán történésszel közösen írt és szerkesztett Az elnémult harang (Csíkszereda 2011) című, Pálfí Géza római katolikus papról szóló kiadványban szintén az etnikai és vallási kisebbségek romániai helyzetét, kitörési lehetőségeit tematizálja. Bodeanu és Nagy Mihály együttműködéséből született ez a kiváló forráskiadvány, amelynek tényfelderítő jellegén túl talán egyik legnagyobb érdeme a kontextusteremtés. A lehallgatási jegyzőkönyveket két terjedelmes tanulmány vezeti be, elengedhetetlen támpontokat szolgáltatva ahhoz, hogy megértsük a jegyzőkönyvek forrásértékének történelmi jelentőségét, keletkezéstörténetét, történeti hátterét. Mindkét szöveg pótolhatatlan az első alkalommal közölt primér forrásanyag tanulmányozásához, megértéséhez. Miért volt szükség két különálló felvezetésre? A két írás tulajdonképpen a cím két kulcsfogalmát járja körbe: Nagy szövege Márton Áron alakjára, Bodeanu a lehallgatási jegyzőkönyvek egyedi forrástípusára fókuszál. Az első tanulmány egy olyan biográfia, amelyben az adatközpontú történetírás szerencsésen találkozik a jellemrajzzal és egy tüzetes kultúrtörténeti körképpel. A tanulmány Márton Áron életének olyan elemeire, fordulópontjaira helyezi a hangsúlyt, amelyek lényegiek a későbbi életpálya alakulását illetően. Hivatástudatán, istenképén keresztül megismerkedünk az emberrel, keresztényszociális tevékenysége felfedi klerikusi hitvallását, passzív rezisztenciája, állhatatossága mögül felsejlik az örök ellenállás mint a kommunista hatalomhoz való viszony. Egyházi működését a népszolgálat elve vezette, követve ebben XI. Piusz pápa Quadragesimo anno kezdetű szociális enciklikáját, amely a 20. század első felének egyik legfontosabb pápai megnyilvánulása volt. A nép szolgálata által ihletett tevékenysége és csendes lázadása a közélet ünnepelt szereplőjévé avatta Márton Áront. Jól példázza ezt az is, hogy a közéleti szerepvállalására nemcsak Erdélyben, hanem Magyarországon is igény volt: 1945-ben a magyar kormány az előkelő második helyen javasolja Márton Áront a prímási szék betöltésére, amelyet végül az ötödik helyen nevesített Mindszenty József foglalhatott el. Tekintettel arra, hogy a tanulmány a cselekvő klerikus-gondolkodó jellemformálódását vázolja fel, az életút első szakaszára összpontosít. Ez azzal is magyarázható, hogy a kötetbe összeválogatott jegyzőkönyvek leginkább a megfigyelés első periódusának idejéből származnak. Denisa Bodeanu tanulmánya mindamellett, hogy bevezeti az olvasót a püspök követésének és elnémításának a történetébe, ismerteti a titkosszolgálati feladatkört ellátó állami szervek szerkezetét és működését is. A lehallgatási jegyzőkönyvek konkrét forrástípusának problematizálása azonban elmarad, így az olvasó a kötetet megelőző kutatás nehézségeibe nem kap betekintést. Bodeanu a tanulmány második felében felvázolja a kommunista államhatalmi szervek folyamatos lehallgatásának tulajdonképpeni okát. 1947 második felétől nyert teret az a vád, miszerint Márton Áron a marxista-leninista tanok ellensége. Antikommunizmusát nyugati hatásúnak tekintették az állambiztonsági szervek, amely nem saját meggyőződéséből fakad, hanem a Vatikán által sugallt. A lehallgatási jegyzékek elsősorban nem a püspök heves rendszerellenességéről, hanem erkölcsi normakövetéséről és meggyőződéséhez való hűségéről tanúskodnak. Bodeanu kronológiai sorrendben kíséri végig az olvasót a lehallgatási jegyzéke680
