Századok – 2021
2021 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Czinege Szilvia: Széchenyi német nyelvhasználata levelei tükrében
CZINEGE SZILVIA Múlt idő A múltidő képzésénél ritkán fordult elő, hogy a gróf a rendhagyó igéknek nem a helyes múlt idejű alakját használta. így például a rendhagyó ’ scheinen’ ige Präteritum alakját helytelenül szabályosan képezte:66 „eine der vorzüglichsten für ihm67 zu seyn scheinte az ige első múlt idejű alakja: ’ schien’.68 Itt pusztán csak egyszerű tévesztésről lehetett szó, mert máskor helyesen használta ennek az igének az első múlt idejű alakját, például nem sokkal az előző megírását követően, 1814 márciusában apjának írott levelében négy helyen is.69 66 Az igetőhöz ’-te’ ragot kell illeszteni. 67 Részes esetet használt tárgyeset helyett, helyesen: für ihn. 68 Széchenyi István Széchényi Ferencnek. Troyes, 1814. febr. 8. MNL OL P 623-A-I.-9.-No. 43/41. Közli: : Zichy A.: Széchenyi levelei i. m. 114-115. „úgy tűnt, ez egyike a legkiválóbb pozícióknak számára [...]”. 69 Széchenyi István Széchényi Ferencnek. 1814. márc. 3. MNL OL P 623-A-I.-9.-No. 43/44. Közli: Zichy A.: Széchenyi levelei i. m. 120—122. 70 Helyesen: was mich gezwungen hat. Széchenyi István Széchényi Ferencnek. Málta, 1819. márc. 31. MNL OL P 623-A-I.-9.-No. 44/6. Közli: Zichy A.: Széchenyi levelei i. m. 291-293. „Elmagyaráztam, mi kényszerített arra, hogy ezt a nagy összeget felvegyem.” 71 Helyesen: daß ich keine ausgegeben habe. Széchenyi István Széchényi Ferencnek. Konstantinápoly, 1818. szept. 21. MNL OL P 623-A-I.-9.-No. 44/21. Közli: Zichy A.: Széchenyi levelei i. m. 198-211. „hogy semmit sem költöttem”. 72 Az ugrószabály kifejezést Scheibl Györgytől vettem át, lásd Scheibl György: Német nyelvtan 222 pontban. Szeged É. n. 38-39. 73 Polenz, P v.: Deutsche Sprachgeschichte i. m. 268. Ritkán fordult elő az eddig általam olvasott levelekben, hogy az összetett múlt idő képzésénél Széchenyi nem a megfelelő időbeli segédigét használta a mondatban. Az viszont több alkalommal is visszatérő hiányosság, hogy a mellékmondatban a mondat végéről elmaradt a ragozott időbeli segédige, leginkább a ’ haben’ valame lyik alakja, de ennek elhagyásával kapcsolatban nincs tudomásom (sem korabeli, sem jelenlegi) nyelvtani szabályról, ezért az elhagyást figyelmetlenségnek tekintem. Néhány példa erre: „Ich habe [...] erklärt, was mich gezwungen, diese große Summe aufzunehmen.”70 „Leider kann ich nicht sagen, daß ich keine ausgegeben!”71 Mellékmondati szórend és az „ugrószabály”72 A mondaton belüli szavak rendjét tekintve a mai nyelvre jellemző struktúrák lényegi része már a 16—18. század folyamán rögzült, így az itt tárgyalt korszakunkban hasonló mondatszerkezetekkel találkozhatunk, mint manapság. Például a ragozott ige helye mindig a mondat második helyén van (néhány jól körülhatárolható kivételtől eltekintve), vagy az úgynevezett „ugrószabály”, amikor a mellékmondatban a ragozott ige megelőzi az igei állítmány többi alakját.73 643
