Századok – 2021
2021 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Czinege Szilvia: Széchenyi német nyelvhasználata levelei tükrében
SZÉCHENYI NÉMET NYELVHASZNÁLATA LEVELEI TÜKRÉBEN áll rendelkezésre. A kutatáshoz elengedhetetlen volt a korabeli „oktatási rendszer” tanulmányozása is: milyen feltételek között lehetett elsajátítani egy idegen nyelvet, illetve maga Széchenyi milyen keretek között tanult diákéveiben. Mindezeket összevetve láthatjuk majd, mennyiben volt szokványos vagy mennyiben tért el a kánontól Széchenyi német nyelvhasználata, valamint hogyan fejlődött tudása az évek alatt. Ez utóbbi kérdés vizsgálatához levelei mellett naplója és jegyzetfüzetei is segítséget nyújtanak, amelyekben tanulmányaihoz fűzött kommentárokat, valamint a folyamatos önképzés keretén belül rendszeresen jegyzetelt — többek között - a német nyelvvel kapcsolatban is. A német nyelv és oktatása a 18. század második és a 19. század első felében A német nyelv a tárgyalt korszakban nem rendelkezett egységes szókészlettel és helyesírással sem. Már a 9—11. század idején törekedtek a kolostorokban valamilyen egységes rendszer kialakítására, úgy, hogy a szövegek a meglévő regionális helyesírási különbségek ellenére is összességében érthetőek legyenek, miközben gyakran még egységes betűkészlet sem volt. Már a 16. század folyamán megjelent az igény egy egységes irodalmi beszélt és írott nyelv megteremtésére, és a 17. század elejére az írásbeliségben kialakult szokásoknak megfelelően létrejött egyfajta nyelvhasználati egységesség a területi régiók között. Ezt még nem lehet helyesírási szabályrendszernek nevezni, de a 18. század közepétől központi kérdésként foglalkoztatta a tudósokat, hogy mi is a Hochdeutsch - már ha egyáltalán létezik. Valamint gondot okozott, hogy az írott és a beszélt nyelv más, két külön szintjét képezi a nyelvnek, illetve a jövevényszavak kérdése is felmerült, amelyek elsődlegesen a francia és az angol nyelv hatására kerültek be a német szókészletbe. Hivatalos törekvések csak a 19. század második felétől bontakoztak ki egy egységes német helyesírás kialakítására, 1854-ben Hannoverben (később más városokban is) konferenciát hívtak össze e célból, 1880-ban pedig megjelent Konrad Duden Vollständiges Ortographisches Wörterbuch der deutschen Sprache című szótára, majd a 20. század elején újabb helyesírási konferenciákat tartottak,2 hiszen a német nyelvnek (a mai napig) egyszerre több változata is használatban van, emiatt egy-egy régió dialektusa jelentős mértékben eltérhet az iskolában tanítottaktól, a Standarddeutsch-tól, amelyet a köznyelvben Hochdeutsch-ként emlegetünk. 2 Margrit Strohbach: Johann Christoph Adelung. Ein Beitrag zu seinem germanistischen Schaffen mit einer Bibliographie seines Gesamtwerkes. Berlin 1984. 203—205.; Peter von Polenz: Deutsche Sprachgeschichte vom Spätmittelalter bis zur Gegenwart. Band II. 17.-18. Jahrhundert. Berlin 1994. 77-200.; Stephan Bogner: Abriss der Geschichte der deutschen Sprache und der historischen Grammatik des Deutschen. Szabadka 2010. 160-165. 632
