Századok – 2021
2021 / 1. szám - A MAGYAR ÁLLAMISÁG FORDULÓPONTJAI - Egry Gábor – Izsák Anikó Borbála: A városi hitelek és az impériumváltás. Bánsági és szatmári példák
EGRY GÁBOR - IZSÁK ANIKÓ BORBÁLA kihasználta volna ezt a lehetőséget. Amit az egyezmény végrehajtásáról tudunk, az inkább arra utal, hogy sem a magántársaságoknak (Magyarországon a TEBE), sem pedig a román államnak nem volt elegendő kapacitása az abban foglaltak határidőre történő végrehajtására. Ez világosan kirajzolódik az egyedi estekből is. A legnehezebbnek a tartozások összeírása bizonyult, különösen a hiteltörlesztésre is felhasználható értékpapíroké, hiszen sokszor egy-két darabot kellett volna regisztrálni a magánosok vagyonából. Az sem volt igazán világos, hogy miként fognak majd a bankok egymás közt elszámolni ezzel a törlesztés után, hiszen az egyezmény alapján bárki kiegyenlíthette például a Magyar Leszámítoló és Pénzváltóbankkal szembeni tartozását a Debreceni Első Takarékpénztár kötvényével, míg az utóbbinál esetleg a soproni földhitelintézet záloglevelei landoltak törlesztés címén. A TEBE alapvetően klíringet szeretett volna saját tagintézetei közt, de nekik is meg kellett állapodniuk abban, hogy milyen valorizációval és feltételekkel cserélik ki egymás zálogleveleit és kötvényeit. (A TEBE-t hatalmazták fel arra, hogy egyeztessen Romániával, vajon az átadott címletek valóban szerepelnek-e a törlesztésre felhasználható értékpapírok összeírásában.) További nehézséget jelentett a kötött devizagazdálkodás, a lei átváltása koronára, majd pengőre.92 92 MNL OL Z41 604. cs. 4547. t. 3910d/VIIL Jegyzőkönyv az 1925. március 16-án tartott értekezletről. 93 Meghosszabbították a román-magyar pénzügyi egyezményt a háború előtti jelzálogos követelések rendezésére. Ellenzék, 1927. március 28. 6. 94 SJAN CS, F 2. nr. inv. 64. 23/1926. 1. £, 5. £ Eredetileg a magánegyezségek határideje 1926. április 30-a volt. A TEBE azonban nem készült el azokkal az összesítésekkel, amelyekre szükség volt ahhoz, hogy az állam átvehesse a követeléseket, ezért azt folyton meghosszabbították. 1927 márciusában például Kresz Károly TEBE igazgató Bukarestben találkozott Ion Lapedatu pénzügyminiszterrel, akivel megállapodott az újabb egy éves haladékról, amely mind az összesítésekre, mind a magánegyezségek megkötésére vonatkozott.93 Az egyezmény megkötésétől így rendelkezésre álló csaknem négy évet a bankok valóban a magánegyezségek megkötésére próbálták felhasználni, hogy milyen sikerrel, az nehezen mérhető fel. Karánsebes esetében például a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank 1926 májusában megkereste a város vezetését Fenyves Vilmos aradi ügyvéd révén, és kérte a város által felvett három kölcsön 1919. január 1-je utáni hátralékainak megtérítését, összesen 1 613 000 koronát, vagyis 530 650 leit. A bank azzal kecsegtetette a városatyákat, hogy a közvetlen fizetés esetén nem kell félniük a valorizációtól (ami a kormányra engedményezés esetén fordulhatna elő), valamint az engedményezés nagy költségeitől, sőt ebben az esetben a törlesztés is kiszámítható lenne.94 A város ezt tudomásul vette, és 63
