Századok – 2021

2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Lovra Éva: A korai modern várostervezés magyar úttörője, Palóczi Antal

A KORAI MODERN VÁROSTERVEZÉS MAGYAR ÚTTÖRŐJE, PALÓCZI ANTAL kialakult foghíjtelkek beépítetlenek maradtak, s ez megnövelte a tér területét. Palóczi 1916-os javaslatában ezt az adottságot is figyelembe vette: a régi reformá­tus templom épületének lebontását javasolta, s a tervezés során a régi tér alakjával egyező, ám a kibővített térszerkezet és az új templomépület közötti kapcsolat összhangjának megvalósítására törekedett. Ezzel követte a Sitte-féle térképzés el­vét a megfelelő térhatást és -érzetet biztosító épületmagasság/tér aránnyal együtt, hogy „a térűrt és háztömegek közt keletkező térhatást térharmóniává” oldja.119 119 Uo. 216. 120 Palóczi A.: A városok rendezése i. m. 47. 121 Lásd 58. jegyz.; Palóczi Antal: Az építésügyi szabályzatok kérdéséhez III. Építő Ipar - Építő Művé­szet 42. (1918) 4. sz. 28. Palóczi 1927-ben bekövetkezett haláláig aktívan részt vett az építésztársadalom munkájában terveivel, felszólalásaival és elméleti írásaival. 1920-tól addigi, a volt Osztrák-Magyar Monarchia magyar területére kiterjedő tevékenysége (Pozsony, Újvidék, Arad, Brassó, Pancsova) beszűkült, és ettől kezdve kényszerűségből legin­kább az új határokon belül foglalkozott a várostervezés átalakuló elveinek és szabá­lyainak gyakorlati alkalmazásával, főként Budapestre koncentrálva. Összegzés A várostervezés és bővítés átértékelése már a 19. században elkezdődött a köz­egészségügyi, közlekedési és esztétikai kívánalmakat részben kielégítő tervezetek, szabályozások érvényesítésével, amelyek a századvégi várostervezési gyakorlatban alapvető követelménynek számítottak. „Minden fejlődésben levő városnak oly vá­rostervre van szüksége, mely a külső terjeszkedésre, valamint a belső részek javítása céljára egységes és bő területet ölel föl.”120 A német közegészségügyi kongresszus (Deutscher Verein für öffentliche Gesundheitspflege) városrendezési követelései­nek I. tételét idézi Palóczi Antal A városok rendezése — Budapest viszonyainak egybe­vetésével című tanulmányában, ezáltal bevezetve és tudatosítva azokat a kiegyezés utáni törekvéseket, amelyek a városok szabályozását és bővítését már nemcsak vá­rosrészenként, hanem az egész város egységében próbálták megvalósítani. A modern várostervezés gyakorlata és az egységes városszabályozási rendszer kialakítása a példaként szolgáló osztrák és német gyakorlathoz121 képest némi ké­séssel talált befogadásra Magyarországon (1867—1918). Emiatt nem a városépítés elméletének és gyakorlatának újítói alakították ki a korszak városszabályozási el­veit és irányát, hanem azok a szakemberek, akik az elődök (külföldi teoretikusok és várostervezők, mint Reinhard Baumeister, Camillo Sitte, Josef Stübben) ered ­ményeit és tapasztalatait összefoglalták, majd adaptálták a hazai körülményekre és problémák megoldására. Palóczi Antal egyike volt azoknak, akik a gyakorlati 598

Next

/
Oldalképek
Tartalom