Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Berecz Ágoston: Paraszti nacionalizmus alulnézetből. Románok a dualista Magyarországon
PARASZTI NACIONALIZMUS ALULNÉZETBŐL maradványaiként a közeli pillérekre.47 Egy másik, Habsburg mérnökök által tervezett utat Franz Joseph Sulzer 1781-es információi szerint a környék lakói csakhamar Kaka Trajanuluinak (Traianus útja) neveztek el, miután az építők egy korábbi, talán római út nyomaira bukkantak.48 47 Zombory Gusztáv: Traján táblája. Az aldunai szoroson Ogredina mellett. Vasárnapi Újság 6. (1859) 616.; Zsámboky János: Ungariae loca praecipva recens emendata, atque edita. H. n. [Bées] 1579.; Abraham Ortelius: Theatre, oft Toonneel des aerdt-bodems. H. é. n. [Antwerpen 1571-1584.]. Fol. 42. Koninklijke Bibliotheek, Nationale Bibliotheek van Nederland, Térképgyűjtemény, KW 1046 B 17; Luigi Ferdinando Marsigli: Danubius Pannonico-Mysicus. Observationibus geographicis, astronomicis, hydrographicis, historicis, physicis perlustratus I-VI. Hagæ-Amstelodami 1726. II. 17-22., 25-34.; Franciscus Griselini: Tabula Bannatus Temesiensis. Vindobonæ 1776.; Joannes de Lipszky: Mappa gene ralis regni Hungáriáé... Pesthini 1806. In: Plihál Katalin: Magyarország legszebb térképei 1528-1895. Bp. 2009. CD-ROM. 48 Franz Joseph Sulzer: Geschichte des transalpinischen Daciens, das ist der Walachen Moldau und Bessarabiens, in zusammenhange mit der Geschichte des übringen Daciens als ein Versuch einer allgemeinen Dacischen Geschichte mit kritischer Freyheit entworfen I —III. Wien 1781. I. 215.; J. F Neugebaur: Dacien. Aus den Ueberresten des klassischen Alterthums, mit besonderer Rücksicht auf Siebenbürgen. Kronstadt 1851. 119.; Constantin Josef Jirecek: Die Heerstrasse von Belgrad nach Constantinopel und die Balkanpässe. Prag 1877. 159. 49 „Calea traianului tudatos ferdítés Galea troianului helyett ”, vélekedett Alexandru Philippide: Originea rominilor I-II. Iasi 1925. I. 726. 50 Lexicon Valachico-Latino-Hungarico-Germanicum quod a pluribus auctoribus decursu triginta et amplius annorum elaboratum est. Buda 1825. 724.; Philippide, A.: Originea i. m. I. 725-726. Aszó ma ‘hóbucká’-t jelent. 51 Miron Costin: Letopisetele Tatii Moldovii. Iasii 1852. I. 22. 52 N. Plopsor: Troianul. Arhivele Olteniei 6. (1927) 71. 53 Nicolae Iorga: Istoria Românilor I-X. Bucuresti 1988. 1/2. 130-131. Amikor az említéseket hiteles forrásokkal is össze lehet vetni, sorra kiderül róluk, hogy a népi alak valójában Troian vagy Cale a troianului lehetett.49 Troian az egész Balkán-félszigeten előforduló földrajzi köznév, ami a régi románban tágas mezőt, ezenkívül, más forrás szerint ódon töltést jelentett.50 Amikor a 17. századi krónikás az ezen a néven ismert, egymáshoz csatlakozó moldvai árkokat Traianus erődítéseinek maradványaként írta le, már több tekintély egybehangzó véleményére hivatkozhatott.51 A tudós fejedelem, Dimitrie Cantemir a moldvai és havasalföldi sáncokat később egyazon, öszszefüggő rendszernek vélte a Magyar Alföldön végighúzódó, magyarul Csörsz árka néven ismert egykori védművel, és kimondta róluk a verdiktet, hogy „fossa Trajani imperatoris”.52 Mivel azonban a Prut és a Duna közti maradványok nem vetettek felszínre római leleteket, ráadásul szlávul ugyanígy nevezték a hasonló sáncokat ott is, ahová Traianus sohasem tette a lábát, Nicolae Iorga már kétségbe vonta, hogy ezek a troianC^L valóban a nagy császár emlékezetét éltették volna.53 Önmagában a Troian név elterjedtsége is kérdéses. Az aliosi románok, akik a pannóniai árokrendszer bánáti szakasza mellett éltek, a 560
