Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Berecz Ágoston: Paraszti nacionalizmus alulnézetből. Románok a dualista Magyarországon
BERECZ ÁGOSTON Szatmár, Szilágy, Bihar és Arad vármegyéből fennmaradt anyakönyvek összehasonlítása nyilvánvalóvá tette.17 Erdélyben 1864 és 1910 között a szászoknak csak 0,8%-a kötött házasságot román vallású társsal.18 17 Mircea Brie: Cäsätoria ín nord-vestül Transilvaniei (a doua jumátate a secolului XIX - începutul secolului XX). Condi tionári exterioare si strategii maritale. Oradea 2009; Gheorghe Sisestean: Etnie, confesiune si cäsätorie in nord-vestül Transilvaniei. Zalán 2002.; Cäsätorii mixte in Transilvania. Secolul al XIX-lea si începutul secolului XX. Coord. Corneliu Pädurean - Ioan Bolovan. Arad 2005.; Kovácsy Sándor: Erdély népesedési viszonyai. Az újabb időkben, különösen pedig 1864-ben. Statisztikai és Nemzetgazdasági Közlemények 6. (1869) 286.; A Magyar Korona országainak 1900., 1901. és 1902. évi népmozgalma. (Magyar Statisztikai Közlemények, új folyam 7.) Bp. 1905. 56-57. 18 Rosemarie Hochstrasser: Die siebenbürgisch-sächsische Gesellschaft in ihrem strukturellen Wandel 1867-1992. Unter besonderer Berücksichtigung der Verhältnisse in Hermannstadt und Brenndorf. Hermannstadt 2002. 25. 19 Max Weher: Grundriss der Sozialökonomik I —III. Tübingen 1922. III. 219. 20 Vetési László: Juhaimnak maradéka. Anyanyelv, egyház, peremvilág. Sorskérdések a nyelvhatáron. Kolozsvár 2001. 190. 21 Claude Karnoouh: Inventarea poporului-natiune. Cronici din Románia sí Europa Orientalá 1973— 2007. Cluj-Napoca 2011.; Gail Kligman: The Wedding of the Dead. Ritual, Politics, and Political Culture in Transylvania. Berkeley, CA 1988. 32-34.; Ion Conea: Nemesi si rumâni în Clopotiva. In: Clopotiva. Un sat din Hateg I-II. Coord. Ion Conea. Bucuresti 1940. II. 527.; Réthi Lajos: Amagyar nemzetiség Hunyadmegyében. Vasárnapi Újság 20. (1873) 586. 22 Mihai Gaspar: Date monografice referitorare la comuna Bocsa-Montaná. Caransebes é. n. 19.; Virgil Birou: Oameni §i locuri din Cára§. Timi§oara 1982. 160.; GheorgheJianu: Potpourri. Oravita 1901. 69. Az etnicitás elengedhetetlen feltétele a közös eredetben való hit.19 Ez a Max Weber-i definíció a kategóriát megnyitja egyrészt az olyan rendi kategóriák előtt, mint a nemesség, másrészt az adott településre való eltérő időpontban történt beköltözés emléke mint határképző elem előtt. A nemesi jogállás — az egykori magyarországi vagy erdélyi natio Hungaricához tartozás — fokozhatta az egymás mellett élő magyarok és románok közötti távolságot,20 és románok között is etnikai határokat húzott.21 A csoportként ugyanazon helyre más-más időben történt betelepülés egyrészt lakóhelyi szegregációban tárgyiasulhatott, másrészt intézményesült emlékezete fönntarthatta a csoportok közti kulturális különbséget. Ez ott válik igazán megragadhatóvá, ahol azonos vallású és hasonló nyelvjárású népességen belül teremtett különbségeket. Román viszonylatban jó példa a 17. század végén vagy a 18. század elején Olténiából a Bánátba költözött bufánok (másképp táranok) és a korábban ott élő ortodox román népesség leszármazottai, az úgynevezett frátut-ok közötti határ. A két etnikai csoport lehetőleg külön települt és nem házasodott össze, az egyetlen vegyes lakosságú faluban pedig külön temetkeztek.22 A nemzeti mező erre az „etnikai infrastruktúrára” épült rá. A nemzeti propaganda saját céljaira felhasználta az etnikai sztereotípiákat és a közvetlen {face-to-face) közösség érzelmi kohézióját. A szándékolt nemzetet szinechdochikusan a helyi közösség helyébe emelte, ugyanakkor a belső etnikai és helyi törésvonalakat 551
