Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Barabás Gábor: A pápaság és a kánoni választások a 13. századi magyar egyházban
BARABÁS GÁBOR így gyóntatóját, Valter ferences szerzetest és pápai káplánt bízta meg nunciusként azzal, hogy akár egyházi fenyítékek alkalmazásával Timót számára lehetővé tegye a püspökség elfoglalását, illetve addig is maga kormányozza azt. Minderről a delegált mellett a zágrábi káptalan is értesítést kapott.154 Timót azonban még 1265 őszén sem tudta elfoglalni a püspöki széket, sőt egyre távolabbinak látszott a megoldás. IV. Béla továbbra is ellenezte a pápai jelöltet és Demeter barsi főesperes155 személyében követet küldött a frissen megválasztott IV. Kelemen pápához (1264—1268), hogy az ügyben ismételt tiltakozását fejezze ki.156 Az egyházfő 1266. januári válaszában elutasította a király érveit, ahogyan arról magát Timótot is értesítette,157 majd június 22-ei kelettel megparancsolta István kalocsai érseknek — tehát a korábbi ellenjelöltnek —, hogy a Zágráb körüli egyházakat rendelje a püspökség alá és birtokait állítsa helyre.158 Timót végleges elismerése mind a király, mind a káptalan részéről feltehetően csak 1268-ban történt meg, legalábbis erre utal a zágrábi káptalan egy április 15-én kelt, Timót valamely adás-vételére vonatkozó oklevele, amelyben a kanonokok már mint püspöküket említik őt.159 A királyi oklevelek méltóságsorában ugyancsak 1268-ban jelent meg az új zágrábi püspök.160 161 154 RPR 18785. sz., RU IV. 488. sz.; RPR 18787. sz., RU IV. 489. sz. Lásd Jerkovic, M.: Imenovanje papinoga kapelanaTimoteja i. m. 40-42. 155 C. Tóth N: Az esztergomi székes- és társaskáptalanok i. m. 69. Demeter, bár a pápai oklevél tanúsága szerint vakmerőén beszélt az egyházfő előtt, nem sokkal később mégis elnyerte a pápai kápláni címet. Lásd Szűcs J.: A kereszténység belső politikuma i. m. 171., 173-174.; Barabás G.: Pápai káplánok i. m. 115-116. 156 VMHH I. 281-282. DXV. sz. Lásd még RA 1455. sz. 157 RPR 19525., RC IV. 1012. sz.; RPR 19529. sz., RC IV. 1923. sz. 158 RPR 19710. sz. LásdJerkovic, M.: Imenovanje papinoga kapelanaTimoteja i. m. 43-44. 159 Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae I-XV. Ed. Tadija Smiciklas. Zagrabiae 1904-1934. V. 463. 929. sz. Lásd Jerkovic, M.: Imenovanje papinoga kapelanaTimoteja i. m. 44-45. 160 RA 1577. sz. 161 „Capitulum ipsius ecclesie convenientes in unum, Spiritus Sancti gratia invocata” - AUO III. 45. 334. sz., RPR 18657. sz., RU IV. 407. sz. 162 CDH IV/1. 360-361., RPR 20265. sz. Vö. Ganzer, K: Papsttum und Bistumbesetzungen i. m. 265.; Fraknói V: Magyarország egyházi és politikai i. m. 77-78. A zágrábi kanonokok egy része által 1263-ban „a Szentlélek sugallatára”, per inspirationem^ megválasztott Báncsa nb. István, a bíboros unokaöccse, mint említettük, a pozsonyi prépost méltóságát viselte, illetve nagybátyja támogatásával Bolognában folytatott tanulmányokat. 1266-ban jött el számára a megfelelő idő, Smaragd érsek halála után ugyanis Báncsa bíboros jelölésére a kalocsai székeskáptalan egy része érsekké választotta őt.162 A főpapi szék elfoglalása azonban ezúttal sem ment könnyen, a kanonokok egy csoportja ugyanis korábban már Demeter barsi főesperest, pápai káplánt választotta érsekké. IV. Kelemen először december 6-ai határidővel megidézte a Kúriába Demetert és támogatóit, azzal 537
