Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Barabás Gábor: A pápaság és a kánoni választások a 13. századi magyar egyházban
A PÁPASÁG ÉS A KÁNONI VÁLASZTÁSOKA 13. SZÁZADI MAGYAR EGYHÁZBAN kalocsai érseket posztulálta III. Ince számára,44 ami ellen az érseki tartomány püspökei közül négyen, a pécsi, a váci, a veszprémi és a nyitrai főpap óvást emeltek,45 arra hivatkozva: bár jogukban állt volna részt venni a döntésben, a kanonokok kizárták őket a választásból. Személyes jellegű ellenvetéseik is voltak János ellen, aki kalocsai főpapként következetesen azt a nézetet képviselte, hogy Magyarország két érseke azonos rangú.46 Az áthelyezés miatt III. Ince beleegyezésére mindenképpen szükség volt, Imre király (1196—1204) és a káptalan képviselői azonban hasztalan próbálták meggyőzni a pápát, aki az esztergomi érsek királykoronázási jogának jelentőségére hivatkozva elutasította János kalocsai érsek jelölését, aki egyebek mellett, bár nem volt megerősített esztergomi érsek, a káptalan ellenére megkoronázta a gyermek III. Lászlót, holott az egyértelműen az esztergomi érsek előjoga volt.47 Az egyházfő a helyzet rendezésére több lehetőséget kínált fel: ha a káptalan és a püspökök is ragaszkodnának elképzelésükhöz, Rómába idézi képviselőiket döntéshozatalra. Amennyiben pedig a püspökök visszavonnák ellenvetésüket, értesítést kell küldeniük az egyházfőnek, míg, ha a főpapok ragaszkodnának kifogásukhoz vagy ha a káptalanban merülne fel kétely, akkor folytassanak le új választást.48 Az mindenesetre vizsgálódásunk szempontjából kifejezetten fontos, hogy az alárendelt püspökök kánonjogi érveléssel, nem is teljesen megalapozatlanul, beleszólást követeltek az 44 Sweeney, J. R: III. Ince és az esztergomi i. m. 149. Vö. Thoroczkay Gábor: Egy esztergomi érsekportré a 13. század elejéről: János. In: Thoroczkay Gábor. Ismeretlen Árpád-kor. Püspökök, legendák, krónikák. Bp. 2016. 131. Vö. Fraknói V: A magyar királyi kegyúri jog i. m. 28-30.; Fraknói V: Magyarország egyházi és politikai i. m. 42—43. 45 Sweeney, J. R: III. Ince és az esztergomi i. m. 150. 46 János ugyanis korábban Kalocsa élén az érsekség metropolitai jogainak harcosa volt. Lásd Kiss Gergely: Mutatis mutandis? A magyar főpapok jogfelfogásának változásai a 12. század második és a 13. század első felében. In: „Köztes-Európa” vonzásában. Ünnepi tanulmányok Font Márta 60. születésnapjára. Szerk. Bagi Dániel - Fedeles Tamás - Kiss Gergely. Pécs 2012. 265-266.; Sweeney, J. R: III. Ince és az esztergomi i. m. 149.; Koszta László: Adalékok az esztergomi és a kalocsai érsekség viszonyához a XIII. század elejéig. In: Koszta László: írásbeliség és egyházszervezet. Fejezetek a középkori magyar egyház történetéből. (Capitulum III.) Szeged 2007. 249. 47 Sweeney, J. R: III. Ince és az esztergomi i. m. 151. Már III. Sándor pápa is utalt erre 1172. évi parancsában, amikor Lukács esztergomi érsek ellenállása miatt a kalocsai főpapra bízta III. Béla megkoronázását. A pápa fontosnak tartotta rögzíteni, hogy a különleges engedély nem érinti az esztergomi érsekek királykoronázási jogát. Lásd Solymosi László: Az esztergomi érsek koronázó joga a középkorban. In: Ius coronandi. Koronázási emlékek az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye gyűjteményeiből. Szerk. Hegedűs András. Esztergom 2012. 8.; Koszta L.: A kalocsai érseki tartomány i. m. 107 - 108.; Kiss G.: Királyi egyházak i. m. 46-47.; Thoroczkay Gábor: A székesfehérvári prépostság és bazilika korai története. Egyháztörténeti Szemle 16. (2015) 23-24. 48 1204. november 22. Regesta Pontificum Romanorum inde ab anno post Christum Natum MCXCVIII ad annum MCCCIV. I-II. Ed. August Potthast. Berolini 1874. (a továbbiakban: RPR) 2328. sz., Die Register Innocenz’ III. Band I-XIV Hrsg. Othmar Hageneder et al. Graz 1964-2018. (a továbbiakban: RI III) VIL 159. sz. Lásd Sweeney, J. R: III. Ince és az esztergomi i. m. 150-151. 524
