Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: Johann Heinrich Bisterfeld és az erdélyi külpolitika, 1638–1643
KÁRMÁN GÁBOR munkácsi szerződés végleges szövegének összeállítása körüli tárgyalásokon fontos szerepet játszott, az utóbbi vázlatai közül több pont javasolt szövegezése Bisterfeld kézírásával maradt fenn, és a véglegesnek szánt szövegben is vannak még javításai.158 Noha nem ismerünk olyan írást, amelyben a fejedelemnek kifejezetten tanácsot adna a követendő politikai irányvonalról, Jacob Rebenstocknak a bevezetőben idézett sorai arról tanúskodnak, hogy a professzor - akivel a svéd szolgálatban álló tiszt, úgy tűnik, amúgy is baráti kapcsolatba keveredett - a protestáns ügy melletti kiállás egyik legfontosabb szószólója volt. A végleges elköteleződés előtt az isteni szándékkal kapcsolatban kétségek között hányódó I. Rákóczi Györgyöt alighanem Bisterfeld győzte meg a gyulafehérvári szerződés megkötéséről, ellensúlyozva a békepárti (Kemény János által „igen austriacus”-nak minősített) Kassai István befolyását.159 158 MHHD XXL 263., 285-287. 159 Az egyetlen ebből a korszakból fennmaradt opinion amely Bisterfeld aláírását is viseli, Geleji Katona István fogalmazta és kettőjükön kívül még Medgyesi Pál udvari prédikátor is jegyzi: MNL OL E 190 13. d. nr. 3164. és 3162., Források a 17. századi magyar politikai gondolkodás i. m. 245-248., 251-254. A Rebenstockhoz fűződő kapcsolatról lásd a magyarországi hadjárat alatt is Erdélyben maradó professzor levelét a fejedelemmel tartó alezredesnek (Gyulafehérvár, 1644. nov. 7.). MHHD XXL 144-145. Kassairól lásd Kemény János önéletírása i. m. 190-191.; illetve Rebenstock levele Torstenssonnak (Gyulafehérvár, 1643. nov. 8/18.). RA Transylvanica vol. 1. nr. 132. 160 A leideni egyetem kurátorainak levele Rákóczinak (Leiden, 1640. máj. 25.). ANR DJS Colectia de documente medievale V. 2265. A levél utalást tesz rá, hogy Antonius Thysius szintén halálos beteg - a professzor valóban elhunyt még ugyanabban az évben. A meghívás alighanem főként Andreas Rivetus közbenjárásának köszönhető, egy másik, helyettesi pozíciót már 1639-ben is felajánlottak Bisterfeldnek, lásd Miklós Ö.: Bisterfeld i. m. 16. 161 Az Erdélyben kapott fizetés versenyképességéről lásd Geleji Katona István levelét Rákóczinak (Gyulafehérvár, 1640. szept. 26.). Ötvös Ágoston: Geleji Katona István élete és levelei I. Rákóci [sic!] Györgyhöz. Új Magyar Múzeum 9. (1859) 1. sz. 218. Leiden minősítésére: Szepsi Csombor Márton: Europica varietas. Szerk. Kulcsár Péter. Bp. 1979. 171. A gyulafehérvári professzor mindazonáltal nagy árat fizetett azért, hogy ilyen befolyáshoz jutott az erdélyi fejedelem udvarában. 1640 májusában ugyanis a leideni egyetem kurátorai felajánlották neki a megelőző évben elhunyt Antonius Walaeus teológiaprofesszori állását.160 A nagy tekintélynek örvendő universitas - amelyet Szepsi Csombor Márton néhány évvel korábban minősített „Paradisus terrestris ”-nek — nyilvánvalóan egészen más tudósi karriert tett volna lehetővé Bisterfeldnek, mint amire Erdélyben számíthatott, még akkor is, ha fizetése ott kisebb lett volna.161 Leiden akadémiai életben elfoglalt kimagasló rangján kívül mellette szóltak volna a tudományos munkához ott biztosított körülmények is, így a híres könyvtár, ami különösen vonzónak tűnhetett, mivel 1639-ben több adattal is rendelkezünk arról, mekkora nehézséget jelentett a Bisterfeld által Nyugat-Európában vásárolt könyvek Erdélybe 509
