Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: Johann Heinrich Bisterfeld és az erdélyi külpolitika, 1638–1643
KÁRMÁN GÁBOR szövetségkötési javaslatok küldözgetésével párhuzamosan a császárral is tárgyal.133 Césy, a francia portai követ egyértelműen Strassburgot tartotta a tárgyalások elakadásáért felelős személynek, és Rákóczi diplomatái többször is kísérletet tettek arra, hogy hiteltelenítsék az udvari tanácsost a svéd adminisztráció előtt - különösebb eredményt azonban nem sikerült elérniük, nyilván azért, mert Strassburg vádjai fogadókészségre találtak.134 Rákóczi igen logikus stratégiája volt, hogy a tárgyalások megsürgetése érdekében időnként utalásokat tett arra, milyen kedvező ajánlatokkal kecsegteti a császár. Ilyen körülmények között ez persze csak rontott a helyzeten: d’ Avaux szarkasztikus tónusban fejtette ki d’Avaugournak, hogy amennyiben ez a helyzet, a két Korona álláspontja szerint a fejedelemnek el kellene fogadnia az ajánlatot és semmiképpen nem kellene háborút kezdenie III. Ferdinánd ellen. A hasonló pikírt véleménynyilvánítások sem feledtethetik azonban, hogy az 1635. évi prágai béke után a Habsburg-ellenes szövetség jóformán összes tagja folyamatosan tárgyalásban állt a császárral is, és egészen 1642-ig nem volt világos, hogy sikerülhet a hatalmasra duzzadt konfliktust egy közös békekonferencia keretei között rendezni.135 133 A svéd államtanács 1639. dec. 9[/19]-ei ülésének jegyzőkönyve: SRP VII. 602. 1642 novemberéből ismerünk egy utalást a német diplomata által összeállított memóriáiéra is, de nem világos, hogy ez még az 1630-as évek elején folytatott tárgyalásairól készült összefoglalása, vagy az 1637 után újrainduló tárgyalások keretében íródott: SRP IX. 446. Strassburg stockholmi tartózkodásáról lásd Magnus Mörner: Paul Straßburg, ein Diplomat aus der Zeit des Dreißigjährigen Krieges. Südost-Forschungen 15.(1956) 351-355. 134 Réthy István levele Rákóczinak (Konstantinápoly, 1640. jún. 14.). I. Rákóczy György és a Porta i. m. 436-437.; A svéd államtanács 1637. okt. 24[/nov. 3]-ei ülésének jegyzőkönyve (Meerbott meghallgatása): SRP VII. 108.; Bisterfeld levele Salviusnak (Gyulafehérvár, 1640. júl. 5.). RA E 5277 Salvius samling vol. 25. nr. 8. Strassburgnak a svéd udvarban élvezett hitelességét támasztja alá Salvius egyik levele, amelyben egy francia diplomatával folytatott beszélgetése közben ugyanazokat a kifogásokat sorolja, mint amelyeket a régenskormányzat a német udvari tanácsostól hallott, lásd Hamburg, 1642. szept. 3. dátumú jelentését: RA Germanica vol. 749. fol. lOlv. 135 D ’Avaux levele d’Avaugournak (Hamburg, 1641. nov. 27.). Répertoire i. m. 68. Az 1635 és 1642 közötti időszak béketárgyalásairól lásd Fritz Dickmann: Der westfälische Frieden. Münster 1959. 77-124.; Derek Croxton: The Last Christian Peace: The Congress of Westphalia as a Baroque Event. Basingstoke 2013. 55-81. Különösen jó párhuzam Hessen-Kassel folyamatos balanszírozása a svédek, a franciák és a császár között: Helfferich, T: The Iron Princess i. m. 62-160. Mindent összevetve: tudunk ugyan racionálisan hangzó érveket felhozni a franciák szövetségkötési hajlandóságát is meghatározó svéd álláspont egyes elemeinek magyarázatára, de alapvetően a végletekig vitt bizalmatlansággal lehet indokolni, miért kellett hat év ahhoz, hogy Heinrich Meerbott svédországi küldetése után megszülessen a végleges szerződés. 1642 októberében a svéd államtanács ülésén elhangzott az a felvetés is, hogy a Svéd Korona nem sokat kockáztat azzal, ha tárgyalásokba bocsátkozik, hiszen a legrosszabb, ami történhet, az, ha Rákóczi megmutatja levelüket a császárnak vagy a lengyel királynak, ez pedig semmit nem ront a svéd pozíciókon. Az, hogy ennek ellenére a tárgyalást ők 501
