Századok – 2021
2021 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Babus Antal - Müller Gabriella - Seres Attila (szerk.): Magyar irodalom és szovjet irodalompolitika a hruscsovi korszakban. Orosz levéltári iratok, 1953-1964. I. kötet (1953-1957) (Scheibner Tamás)
TÖRTÉNETI IRODALOM hogy a szociális partnerség valóban a fejlődést segítő gazdasági és társadalmi tényező lehet, ha a vitázó felek nem törekszenek az ideológiai szempontok végletes értelmezésére sem a munka világának, sem más gazdasági és társadalmi mechanizmusok szabályozása során. Michael Jürgen Schatzl elmélyült kutatómunkájának eredményeként olyan mű született, amely szűkebben vett tárgyán túlmenően bepillantást enged a modernkori Ausztria gazdasági és társadalmi fejlődésének történetébe. A könyv impozáns, 32 oldal terjedelmű szakirodalomjegyzéke azon túl, hogy jelzi a szerző széleskörű tájékozottságát, a tartalom megértését segítő 47 ábrával és 43 táblázattal együtt kézikönyvvé teszi a kiadványt. Schatzl könyve a munkaidő kérdésének középpontba állításával éppen a rendkívül komplex megközelítésnek köszönhetően igen sokoldalúan mutatja be a munka világának változásait Ausztriában a második világháborútól napjainkig. Monográfiáját joggal kezelhetjük a kérdéskör alapműveként. Az osztrák történész könyve egyáltalán nem könnyű olvasmány, de rendkívül informatív összefoglalás mindarról, ami a munkaidőhöz kapcsolhatóan a munka világában történt Ausztriában 1945 és 2018 között. Valuch Tibor MAGYAR IRODALOM ÉS SZOVJET IRODALOMPOLITIKA A HRUSCSOVI KORSZAKBAN Orosz levéltári iratok, 1953—1964. I. kötet (1953—1957) Szerk. Babus Antal - Müller Gabriella - Seres Attila Nemzeti Emlékezet Bizottság, Bp. 2019. 560 oldal A magyar-szovjet kapcsolattörténet szakértője, Seres Attila főszerkesztésében, Babus Antal és Müller Gabriella közreműködésével elkészült dokumentumgyűjtemény alapvető hozzájárulás az 1950-es évek kultúrtörténeti kutatásaihoz, melynek ismerete nélkül nem képzelhető el a jövőben a korszakot átfogóan tárgyaló értekezés. Ez akkor is így van, ha a közzétett források - melyek több mint kétharmada itt jelenik meg először és jelentős részük titkosítását csak 2012-ben oldották fel - nem késztetnek eddigi ismereteink jelentős felülvizsgálatára, hanem a meglévő tudásunk pontosításában, bizonyos folyamatok részletesebb követésében nyújtanak segítséget. A kötet mindenekelőtt ahhoz ad fogódzót, hogy miként alakították a Magyarországra irányuló szovjet kulturális külkapcsolatokat a terület legfontosabb ágensei, vagyis az SZKP Központi Bizottsága és annak Kulturális és Nemzetközi Osztályai, a moszkvai Külügyminisztérium 5. Európai Osztálya, a budapesti szovjet nagykövetség, a Szovjet írószövetség (különösen annak Külügyi Bizottsága), illetve a VOKSZ (Kulturális Külkapcsolatok Oszszövetségi Társasága). Arról is tájékoztatást nyújtanak továbbá a dokumentumok, hogy a magyar kulturális közélet szereplői miként értékelték a különféle írói csoportosulások, az egyes írók és kritikusok, valamint az MDP tevékenységét. Az iratoknak valamivel több mint a fele dokumentálja a Sztálin halálától a forradalomig vezető utat, s éppilyen jól követhetőek a felkelés következményeit kezelni próbáló „konszolidáció” mozzanatai. A kötet azonban nem kizárólag az 1953 és 1957 közötti néhány év irodalomtörténetének árnyalásához segít hozzá, hiszen a dokumentumok a második világháborúig visszanyúlva is tartalmaznak utalásokat. A visszatekintő beszámolók ugyan a beszédszituáció idejéhez igazítják látásmódjukat, mégis betekintést nyújtanak abba, milyen narratívákat alkottak az irodalompolitika szovjet és magyar kulcsszereplői (vagy némely esetben közreműködési vágy453 SZÁZADOK 155. (2021) 2. SZÁM
