Századok – 2021
2021 / 2. szám - VIDÉKI TÁRSADALOM ÉS PERCEPCIÓI A 18-20. SZÁZADBAN - Szulovszky János: A magyarországi városok életvilága a foglalkozások tükrében 1892-ben
SZULOVSZKY JÁNOS arányokat mutatja az arany- és ezüstműves, a fényképész, az esztergályos, a szappanos és gyertyamártó. Áz utóbbi nagytájon a fazekas mesterség némileg jobb mutatóval bírt (83,3%), míg a szűrszabó lényegesen rosszabbal (16,7%). A fésűs mesterség az Alföldet, a rézműves pedig Erdélyt leszámítva rontott a pozícióin. A dohány- és szivartőzsdék jelenléte az Alföldön, a Dunántúlon és a Felföldön teljes körű, Erdélyben kétharmados. Divatáru kereskedők az Alföld és Erdély valamennyi, a Dunántúlon és a Felföldön pedig minden második városában működtek. Az iparok jelenlétének országos átlaga: 57,7 (módusz: 55). E szint városai közül a leggyengébben ellátott Csíkszeredán 33, a legnagyobb választékkal rendelkező Komáromban 73 féle iparág volt elérhető. (A szórás értéke: 11,4.) Kereskedésekből átlagosan 21,7 működött a szint településein (módusz: 18). A minimum ugyancsak Csíkszeredán (9), a maximum pedig 33 szintén Komáromban volt. (Szórás: 6,3.) E mutatók tehát rosszabbak, mint a hierarchiában alatta lévő teljes értékű középvárosoké volt. Igaz, a részleges megyeszékhely-szintű városok átlagos népessége is alatta maradt, csak mintegy kétharmada volt annak. Nagytájak közül 100 %-os jelenlétével kiemelkedik az Alföld és a Dunántúl a szitások, a Dunántúl és a Felföld a kelme- és ruhafestők, az Alföld a gép- és műlakatosok és a takácsok, míg a Dunántúl a kereskedelmi és műkertészek révén. Teljes értékű megyeszékhely-szintű városok A részleges megyeszékhely-szintű városok esetében az említett foglalkozások jelenléte voltaképpen kivétel nélkül markánsabbá vált. Különösen érvényes ez a rézműves, a nyerges, szitás, fényképész és a takács iparra. A kereskedelmi és műkertész mindegyik nagytájon reprezentatívvá vált. Üj városi színfoltként feltűnt a kávéház, a tégla- és cserépgyár, illetve a kőfaragó és kőmetsző, valamint a zsibárus mestersége, s immár nem csak egy nagytáj sajátossága a fürdőtulajdonosok, gép- és műlakatosok markáns jelenléte. A részleges megyeszékhely-szintű városok kapcsán említett kereskedések terén is érvényesült a pozícióerősödés. Színre léptek mindegyik nagytájon reprezentatív módon a rövidáru-kereskedők és a ruhakereskedők. Országos viszonylatban is számottevővé vált és elterjedt a borkereskedők üzlete a városhierarchia e szintjén. A különböző iparok közül átlag 76,2 fordult elő a teljes értékű megyeszékhely-szintű városokban. A módusz értéke (77) csaknem egybeesett ezzel. A minimum értéke 55 (Trencsén), a maximum: 105 (Újvidék). (Szórás: 12,4.) A kereskedések jelenlétének országos átlaga: 30,6. (Módusz: 32.) E városok közül a legkevesebb kereskedelmi üzletág (16) Lőcsén, a legtöbb pedig (42) Zomborban volt. (Szórás: 6,7.) A Felföld és Erdély ennél némivel gyengébb mutatókkal rendelkezett. 327
