Századok – 2021
2021 / 2. szám - VIDÉKI TÁRSADALOM ÉS PERCEPCIÓI A 18-20. SZÁZADBAN - Demeter Gábor - Szilágyi Adrienn - Túri Zoltán: Földminőség, nemesi érdekérvényesítés, jövedelmezőség a Tiszántúl déli részén a 18-19. században
DEMETER GÁBOR - SZILÁGYI ADRIENN - TÚRI ZOLTÁN között ugyanis végig nagybirtokosok kezén voltak, akik meg tudták lovagolni a gabonakonjunktúrát. A rosszabb földön lévő kisbirtokokat a tulajdonosaik megélhetésük érdekében szinte a végletekig kiaknázták, így 1910-re jobb holdanként! kihozatalt értek el, mint a löszön lévő kis- és nagybirtokok tulajdonosai (együttesen véve). Az ármentesítésből ez esetben (az állattartásból is jelentős jövedelmet realizáló Nagykunsággal és Debrecennel ellentétben) a kisbirtokosok is hasznot húztak, hiszen 1865-höz képest a legtöbb talajtípuson lényegesen javult az egy holdra jutó tiszta jövedelem (s bár adataink nem volument, hanem értéket mutatnak, e növekedés az áringadozásnak kevéssé tudható be, hiszen a gabonaár mindkét időpontban hasonlóan magas volt az 1873-1880 közötti mélyponthoz képest). A kisbirtokok méretcsökkenése 1790 és 1910 között az egy kisbirtokra jutó lakosok számának stagnálása mellett azonban így is demográfiai nyomásra utal:70 a nagybirtok pedig kihasználta az olcsó munkaerő jövedeleméhségét, mely társadalmi feszültségekhez vezetett. A nagybirtok egy holdra jutó föld(!) jövedelme 1780-1865 között bizonyosan nőtt (de azt nem tudjuk, hogy a napóleoni gabonakonjunktúra előtt a löszös puszták állattartásból származó jövedelem mekkora volt), majd 1910-re ez részben csökkent vagy éppen stagnált.71 Nőtt viszont a löszös terület iránti érdeklődés: 1910-re a löszön lévő birtokívek72 száma 40 ezer fölé emelkedett (az összes birtokív száma 100 ezer fölötti a területen), míg 1865-ben ez a szám kb. 10 ezer körül volt73 (ebből kb. 500 volt nagybirtok - a növekedés a két összevetési halmaz eltérő területe és a térképről „lelógó” településrészek (1910) elég nagyszáma ellenére is nyilvánvaló). 70 A folyómenti területeket leszámítva a lakosságszám 1869-1910 között az országos átlagot meghaladóan, több mint másfélszeresére nőtt. Ez jelentős mértékben természetes szaporulat eredménye: 1880- ban országos szinten a legnagyobbak között volt az egy év alatti, beszélni nem tudó népesség aránya (4-5%: Kisatlasz i. m. 18. térkép). A népességnövekedés a 13. térkép szerint elsősorban a Körös-Maros közén, a nagybirtokokon realizálódott, azaz nem járt tényleges földtulajdonlással (bérmunkások). Az egy főre jutó földterület (jó minősége mellett) Békésben és Csanádban országosan a legalacsonyabbak között volt (14. térkép) és a központi (löszös) területeken egyenesen csökkent (15. térkép). A folyómenti, rosszabb talajú területek kisebb népességnövekedése pedig részben a központi löszös vidék felé történő elvándorlásnak az eredménye. Mivel az egy házra jutó lakosság az egész térségben esett (17. térkép), a lélekszám viszont nem, ez implicit módon a házak (telkek) számának növekedését és ebben az esetben a telkek aprózódását jelzi. 71 Az 1911-es gazdacímtári adatok (nagybirtok mérete, jövedelme) leválogatása nélkül csak a löszön lévő nagy- és kisbirtok holdanként! jövedelme csak együttesen adható meg. Jelen tanulmányban e leválogatást már nem végeztük el. 72 1875. évi VII. te. értelmében minden személyről, akinek földterülete volt, birtokívet állítottak ki. (A birtokív a tényleges birtokosnak a község határán belül fekvő összes birtokára vonatkozó adatot tartalmazta. A birtokívben lévő földek kataszteri tiszta jövedelmének összege alapján állapították meg a földadót.) E fogalom tehát 1865-ben még nem használatos, akkor a birtokosok számát adták meg. Az 1895-ös statisztika pedig a gazdaságok számát közölte. A három fogalom nem teljesen ekvivalens. 73 Mivel a löszterületek nem érték el a mintaterület kiterjedésének 40%-át, ez valószínűsíti, hogy a kisbirtokok 1910-ben itt kisebbek voltak, mint más talajokon. (Miközben 1865-ben a „nem nagybirtok” dominálta - ez természetesen nem jelentett nagybirtok-mentességet - falvakban is közel 80 kát. hold volt az átlagos birtoknagyság). 305
