Századok – 2021
2021 / 2. szám - VIDÉKI TÁRSADALOM ÉS PERCEPCIÓI A 18-20. SZÁZADBAN - Demeter Gábor - Szilágyi Adrienn - Túri Zoltán: Földminőség, nemesi érdekérvényesítés, jövedelmezőség a Tiszántúl déli részén a 18-19. században
FÖLDMINŐSÉG, NEMESI ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉS, JÖVEDELMEZŐSÉG A TISZÁNTÚL DÉLI RÉSZÉN Földminőség, birtokviszonyok és a földjövedelmek kapcsolata 1910 körül Hogyan változott a helyzet 1910-re? Az eltérő forrásadottságok miatt közvetlenül nem vethető össze a helyzet, de közvetett módon igen.59 A vizsgálathoz lekérdeztük adatbázisunkból az 1858-as talajtérképre eső települések aggregált (értsd: nagy- és kisbirtokot egybeszámító) 1910-es tiszta kataszteri földjövedelmét talajtípusonként. Első meglepő észrevételünk — különösen az 1865-ös helyzethez ismeretében - az volt, hogy az egy holdra jutó nettó földjövedelmet illetően nem a lösztalajok állnak az élen, hanem a homok (Orosháza) és vegyes, szikes-lösz jellegű (II—I. kategória) talajokon lévő települések. (Itt külön kezeltük a lösz-szikes és szikes-lösz jellegű területeket, melynek a jövedelemelemzésekor lesz majd jelentősége.) Jövedelmezőségét tekintve a homok 1865- ben is második volt a lösz után, de a holdankénti 11 koronáról 20 korona fölé emelkedése igen jelentős (a lösz esetében is nőtt a tiszta földjövedelem, de csak 12-ről 17 korona/kat. holdra), és ezt bizonyosan nem a szőlők okozták (ezek hozama ugyanis a löszön is hasonló volt egy holdon, ahogyan a táblázat mutatja), inkább az erdőélésből és rétekből származó jövedelem tűnt kiugrónak a többi talajon alkalmazott gazdálkodáshoz képest (11. táblázat). Szintén meglepő a szikesek holdankénti termelékenységének növekedése 7-ről 12 koronára (és a szikes-löszös települések holdankénti 10-ről 23 koronára). Értékben a szikeseken mért növekedés ugyan nem több a lösz esetében mértnél, de arányait tekintve sokkal jelentősebb, sőt döntő tényező lehetett a helyi kisparasztság megélhetési körülményeinek javulásában. Hogy sok lehetett a szikesen a kisbirtokos, azt az bizonyítja, hogy az egy birtokra jutó nettó kataszteri földjövedelem 300 korona körül, míg löszön 5800 korona volt. E különbség olyan nagy, hogy nem magyarázható az azonos méretű birtokok eltérő termőképességével (a lösz nem terem 15-20-szor jobban), tehát a különbség oka a birtokméretben (és még csak nem is a területhasználat különbségeiben) keresendő. Mindez azt feltételezi, hogy löszön még 1910-ben is a nagybirtok dominált, de itt a szántók fajlagos hozama már nem mondható kiugrónak (míg a réteké, legelőké és szőlőké ellenben magas volt). Másképpen: a jó talajadottságok melletti szemterméshozamot 59 Az 1858-as térkép 1910-ben immár több mint 90 közigazgatási egységet fedett részben vagy teljesen, míg 1865-ben csak 42-t. Hiába áll rendelkezésre 1911-ből a nagybirtok hozama, hiába számolható a kisbirtok hozama a települési kataszteri összjövedelem segítségével, ez csak a nagybirtok-kisbirtok termelékenységi vita eldöntéséhez szolgáltathat adalékot, a további kérdéseink megválaszolásához nem. Nem tudjuk ugyanis térképezni a nagy- és kisbirtok elterjedését, így minősíteni sem tudjuk a talaját. Csak azt tudjuk megtenni, hogy kiszámoljuk a nagybirtok pontos részesedését a földekből, és ennek alapján minősítjük a településeket a kis- és nagybirtok dominanciája szerint. 302
