Századok – 2021
2021 / 2. szám - VIDÉKI TÁRSADALOM ÉS PERCEPCIÓI A 18-20. SZÁZADBAN - Demeter Gábor - Szilágyi Adrienn - Túri Zoltán: Földminőség, nemesi érdekérvényesítés, jövedelmezőség a Tiszántúl déli részén a 18-19. században
FÖLDMINŐSÉG, NEMESI ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉS, JÖVEDELMEZŐSÉG A TISZÁNTÚL DÉLI RÉSZÉN megbízhatóság növelése érdekében.18 Mindemellett e két problémakör egy általánosabb (és soktényezős) harmadikhoz is elvezet minket: a kisüzemi és nagyüzemi jellegű (gabona)termelés termelékenységének kérdése, mely a hazai szakirodalomban ugyancsak vitatott téma. Demeter Gábor legutóbbi, az ország egész területéről (de szelektív) mintát vevő, 1865-re vonatkozó vizsgálatai a nagybirtokon mutattak ki nagyobb tiszta földjövedelmet egy kataszteri (kát.) holdon19 (de ez az állattartás jövedelméről nem tanúskodik), míg a Koloh Gáborral közösen végzett regionális mélyfúrásunk az Ormánságban és szomszédságában azt támasztotta alá, hogy a kisbirtok egy kát. holdra jutó termelékenysége nem lehetett rosszabb a nagybirtokénál (itt a nagybirtokon nagyobb volt az alacsony jövedelmű erdők aránya, és emiatt a kisbirtok egy holdon átlagosan nagyobb tiszta jövedelmet mutatott).20 Czettler Jenő szerint a magyar kisüzem rentabilitása a két világháború között kérdéses, mert a nagybirtok a holdankénti kihozatalt (mázsában) tekintve gabona esetében 20%-kal, burgonya esetében 30%-kal jobb mutatókkal bírt.21 Ezzel szemben Kerék Mihály szerint, bár holdanként két mázsa gabona és tehenenként 800 liter tej a nagybirtok előnye, a kisbirtok jóval több állatot tartott el, s ez végeredményben azt jelenti, hogy míg a nagybirtok nyers hozama holdanként 135—167 pengő, addig a kisüzemeké összességében több, 170—190 pengő volt. (A tiszta hozam az 1930-as években a kisbirtokon 57—64 pengő, míg a nagybirtokon 31—35 pengő volt).22 Ugyanerre a korszakra vonatkozóan Kerékhez hasonló következtetésre jutott Tóth Tibor is kliometrikus elemzésében: hozama és megtérülési rátája alapján a kisbirtok nem rosszabb a nagybirtoknál, bár tőkeértéke 1 holdra vetítve magasabb volt.23 18 Nem véletlen a földadó tiszta jövedelemhez mért kulcsának 5%-os csökkenése 1913-ig. Oros I: A földterület mezőgazdasági hasznosítása i. m. 411. Ez utalhat egyfelől a holdankénti jövedelem növekedésére, másfelől az adókivetés alapjául szolgáló adatok megbízhatóságának növekedésére is. 19 Demeter Gábor: A fejlettség területi mintázata a dualizmus kori Magyarországon. Az agrárszférától az adóztatásig. In: Területi-társadalmi törésvonalak és a boldogulás útjai. Szerk. Csikós Gábor et al. Bp. 2019. 7-69. Csak a nagybirtok, illetve a kisbirtok dominálta településeket vizsgáltuk, ahol mindkettő jelen volt, ott nem lehetett elkülöníteni a kis- és nagybirtok jövedelmét. így ez a településállomány elenyésző részére volt csak igaz, s nagybirtok esetében az erdőuradalmak ugyanúgy bekerültek, mint a monokultúrás gabonatermelést folytató puszták és nagy legelők is. 20 Demeter G. - Koloh G.: Birtokstruktúra és jövedelmezőség i. m. 21 Czettler Jenő: Földbirtok-politika. (A Kis Akadémia Könyvtára) Bp. 1936. 22. In: Czettler Jenő: Mezőgazdaság és szociális kérdés. Tanulmányok és parlamenti beszédek. Bp. 1995. 42-53., itt: 51. oldal táblázata. Az 1930-as adatok visszavetitése a dualizmus korába azonban megkérdőjelezhető, mert Czettler a világválság idején vizsgálódott, és a krízisekre a kisbirtok reagál rosszabbul. 22 Kerék Mihály: k magyar földkérdés. Bp. 1939. 361-364. 23 Az 1930-as adatok alapján: nagyüzemek (1000 kát. hold felett) esetén az egy holdra jutó össztőke 820 pengő [P], kisbirtok esetében 1030 P; a nyershozam pedig 136, illetve 150 P, a megtérülési ráta 16,6% (6 év) és 14,6% (7 év). Lásd Tóth Tibor: A Dunántúli kisüzemek termelése és gazdálkodása az 1930-as években. Kísérlet néhány matematikai-statisztikai eljárás alkalmazására. (Értekezések a történeti tudományok köréből 102). Bp. 1983. 29. 288
