Századok – 2021
2021 / 2. szám - VIDÉKI TÁRSADALOM ÉS PERCEPCIÓI A 18-20. SZÁZADBAN - Demeter Gábor - Szilágyi Adrienn - Túri Zoltán: Földminőség, nemesi érdekérvényesítés, jövedelmezőség a Tiszántúl déli részén a 18-19. században
FÖLDMINŐSÉG, NEMESI ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉS, JÖVEDELMEZŐSÉG A TISZÁNTÚL DÉLI RÉSZÉN Dunántúlon), mint ezzel kapcsolatban Eddie megfogalmazta kifogásait kvantitatív vizsgálatai során.5 5 Eddie, S. M.: Ami „köztudott”, az igaz is? i. m. 75-87. E probléma a nagybirtok öröklés során történő felosztásakor is gyakran előkerült: a Stockhammer család azzal vádolta a Wenckheimeket, hogy a Harruckern-uradalom 1798-as felosztásakor ők kapták a jobb földeket, de ezt az 1834-es vizsgálat nem tudta megerősíteni. Lásd Szilágyi Adrienn: Rt uradalom elvesztése. Nemesi családok a 19. századi Békés megyében. Bp. 2018. 82-90., 190-196. 6 Szuhay Miklós: A parasztság felbomlásának egyes kérdései az első világháború előtt. In: Tanulmányok a kapitalizmus történetéhez Magyarországon 1867-1918. Szerk. Pach Zsigmond Pál - Sándor Pál. Bp. 1956. 233. 7 Demeter Gábor — Koloh Gábor: Birtokstruktúra és jövedelmezőség az Ormánságban és környékén. A siklósi és szentlőrinci járás gazdálkodása (1893-1935). Agrártörténeti Szemle 61. (2020). Megjelenés előtt. 8 Eddie, S. M.: Ami „köztudott” az igaz is? i. m. 83. 9 A földadó a tiszta földjövedelem 25,5%-a volt, 1913-ban 20%-a. Oros Iván: A földterület mezőgazdasági hasznosítása Magyarországon. Statisztikai Szemle 75. (1997) 401-415. 10 És mi proxyként, helyettesítő indikátorként használva e mutatót, ezt is tesszük, hiszen az alapkérdés vizsgálatával szemben (mint az Eddie kísérletén látszik is), ez sokkal egyszerűbb - ha van hozzá forrás. A másik, a kutatás során általunk szintén elemzett kérdés az, hogy az adómentességét 1848 után elvesztő birtokos nemesség vajon tett-e kísérletet a kezében maradt föld jövedelemezőségének (szisztematikus) eltitkolására, manipulálására a földkataszteri felvételezések idején (1851-1865), amikor a földjövedelem vált a földadó alapjává. Ily módon ugyanis csökkenthették a fizetendő adó értékét.6 Abban az esetben, ha a feltevés igaz, akkor az is kérdésként merül fel, hogy vajon ugyanígy a parasztság is képes volt-e érdekeinek ilyetén érvényesítésére? Ha ugyanis a nemességen kívül más rétegek is képesek voltak élni ezzel a lehetőséggel, akkor elképzelhető: nincs tendenciózus különbség a paraszti és nemesi földek aranykorona-értékei között, így statisztikailag nem bizonyítható a visszaélés, hiszen minden fél egyforma mértékben élhetett vele. A paraszti birtok magasabb aranykorona-kategóriába sorolásának az is oka lehet - a nemesi manipulációkon túl -, hogy esetükben sokszor magasabb volt a szántók aránya, míg a nagybirtokon olykor a legelők és erdők aránya volt magasabb, s emiatt volt alacsonyabb az átlagos hektáronkénti kataszteri jövedelem. De e jelenség sem általános: bár a Draskovichok dél-baranyai birtokain vagy egyes egyházi nagybirtokokon az erdők aránya valóban magas volt,7 az itteni Benyovszky-birtokokat már ugyanúgy szántó-dominancia jellemezte, mint az ormánsági kisbirtokot. Mindezek után nem meglepő, hogy Eddie bonyolult (és ezért talán némileg negligált) országos, kliometrikus vizsgálatai (a vizsgált 52 közül) mindössze egy megyében támasztották alá a feltételezést, miszerint a nagybirtok (nála a világi arisztokrácia birtokai) kedvezőbb adóbesorolás alá esett, mint az várható volt.8 E kérdés vizsgálatánál nagy könnyebbséget jelentene, ha az adóalapot (vagy a tiszta földjövedelmet)9 valamiképpen közvetlenül össze lehetne vetni a talajminőséggel,10 valamint ha mindkettőt objektiven lehetne mérni. Az adóalap korrekt286
