Századok – 2021
2021 / 1. szám - A MAGYAR ÁLLAMISÁG FORDULÓPONTJAI - Székely Tamás: A kiegyezés mint biztonsági játszma. A dualizmus kora biztonságtörténeti perspektívából
A KIEGYEZÉS MINT BIZTONSÁGI JÁTSZMA Gedeon királyi biztos drákói szigorral, többszáz bűneset felderítésével és számos országos hírű betyár sikeres elfogatásával számolta fel az alföldi betyárvilágot.50 50 Csapó Csaba: Ráday Gedeon és a szegedi királyi biztosság. A „betyárvilág” felszámolása. Pécs 2007. 51 Vö. Kemény István: History of Roma in Hungary. In: Roma in Hungary. Ed. István Kemény. Bradenton 2006. 23-42. 52 MNL VaML IV. 303, Vasvármegye Bizottmányi Gyűléseinek Jegyzőkönyve 1870 Január-December, no. 2016/870, 300-1. (1870. máj. 6.) 53 Uo. A betyár-krízishez hasonlóan a magyarországi cigányság is jellemzően biztonsági fenyegetésként jelenik meg a korabeli felfogásban. A 19. század végén még nem telepítették le őket, elsöprő többségük nomád életmódot folytatott, és ebből kifolyólag reménytelenül kitaszított és nyomorúságos életet élt. Meglehetősen nehéz a dualizmus kori cigányság történetének elemzése,51 hiszen a források ritkán említik őket, ha pedig megteszik, akkor szinte kizárólag negatív kontextusban, azaz valamilyen cigányságra jellemzőnek elkönyvelt bűncselekmény kapcsán, mint amilyen a kéregetés, koldulás, kisebb értékű, de rendszeres lopás vagy az illegális határátlépés. Ez a hatósági hozzáállás, tehát a vándorló cigányság egészének biztonsági kérdésként történő kezelése minden bizonnyal hozzájárult a romákkal kapcsolatos össztársadalmi előítéletek tartós fennmaradásához és az integráció esélyeinek ellehetetlenítéséhez. Ahogy Vas vármegye bizottsági ülésének 1870-es jegyzőkönyve fogalmaz: „ezen, a községektől távol eső erdőszélekben, gunyhók alatt tanyázó népfaj kóborlását akadályozni alig lehet; mert dolgozni nem szeret, s így napszámba nem is megy, a koldulást és ügyes lopást megszokta, bezárástól nem fél, mert ott biztos födél alatt van, és élelemmel elláttatik, s mivel széjjelszortságuknál fogva reájuk felügyelni nem lehet, azon mód legsikeresebbnek bizonyult, melyet a szenteleki járás szolgabírája alkalmaz, tudniillik a járásába bejövő idegen kóbor cigányokat pár napra bezáratja, és az idő alatt éheztetvén, illetőségi helyükre toloncoltatja”.52 A megyei elitek a kóborló cigányokat ily módon szekuritizálták, azt kérve a felettes hatóságtól, hogy a helyben már spontán bevezetett rendkívüli és drasztikus intézkedést utólagosan hagyja jóvá, vagy - ahogy fogalmaztak - „ha a Nagyméltóságú magyar kir. belügyminisztérium más alkalmasabb eszközöket találna célszerűbbnek, erről a megye közönségét értesíteni kegyeskedjék”.53 Mindezek tükrében már érthető, hogy miért is döntött idővel a Tisza Kálmán vezette szabadelvű kormány a rendfenntartás államosítása mellett. A széttagolt és nehezen koordinálható vármegyei rendszer helyébe lépő, újonnan megszervezett magyar királyi csendőrséget végül 1881-ben állították fel, és az országot hat (1890-től nyolc) csendőrkerületre osztották. A csendőrség a belügy- és a honvédelmi minisztérium kettős fennhatósága alatt egyszerre szolgált 22
