Századok – 2021
2021 / 1. szám - A MAGYAR ÁLLAMISÁG FORDULÓPONTJAI - Székely Tamás: A kiegyezés mint biztonsági játszma. A dualizmus kora biztonságtörténeti perspektívából
A KIEGYEZÉS MINT BIZTONSÁGI JÁTSZMA hadseregnek e második év szolgálatában, veszedelmeset katonailag, és még veszedelmesebbet politikailag.”44 Ugyanebben a beszédben a nyelvi kérdés kapcsán Apponyi úgy fogalmazott: „Az az elmélet, mely szerint a nyelv kérdés kizárólag Őfelségének intézkedései körébe tartozik, védelmezhető oly államban, mint aminő pl. a Lajtán túli állam, hol több nyelv létezik, de mindegyiknek csak közművelődési, csak faji jelentősége van, egyike sincs az állami nyelv méltóságával felruházva. [...] De minálunk ez nem így van, t. képviselőház. A magyar nyelvnek nem csupán ez a faji jelentősége van. A magyar nyelv államunk nyelve, a magyar nyelv nemzeti egyéniségünk, önálló nemzeti államunk kifejezője, jelképe. A magyar nyelv feletti őrködést kivenni a törvényhozás kezéből annyi jelent, mint az állami önállóságunk integritása felett való ellenőrködést és oltalmat a törvényhozás kezéből kivenni.”45 Bár Apponyi magát 67-es alapokon álló, de ellenzéki politikusként pozícionálta, érvei jól illeszkedtek a magyar nyelvű közvélemény széles rétegeit átható függetlenségi narratívába. Mint a véderő-vita egyik főszereplője (actor), egyszerre beszélt a parlamenti ellenzéki padsorokhoz és az utcán tiltakozó tömegekhez (audience), azt állítva, hogy a bécsi hadvezetés, illetve az ő érdekeiket kiszolgáló magyar kormánypárt olyan tör vény ter vezetet nyújtott be (threat), amely a magyar nemzetállam (referent object) érdekeivel súlyosan ellenkezik. Apponyi a maga 67-essége dacára azt sugallta, hogy a magyar nemzet biztonságos építésére a törvénytervezet kapcsán aktuálisan nagyobb fenyegetést jelent Bécs, mint a külső ellenségek, ez pedig nem más, mint a 48-as narratíva átvétele. Ez a jelenség szorosan összefügg a szekuritizációval: a közjogi ellenzék ugyanis abban volt érdekelt, hogy a birodalomhoz tartozásnak mint a nemzetállamot veszélyeztető tényezőnek az érzetét állandóan éltesse, sőt, ha lehet, erősítse. Ez a taktika a véderőtörvény esetében eredményesnek bizonyult: a három hónapon át húzódó parlamenti vitát követően az országgyűlés ugyan megszavazta a törvényt, de a belpolitikai küzdelmet Tisza Kálmán végül elvesztette. 44 Apponyi Albert gróf beszédei I. 1872-1890. Bp. 1896. 667. 45 Uo. 677-678. A honvédelem kérdése mellett a másik nagy hagyományos biztonsági kérdés a rendvédelem ügye. Míg az előbbi elsősorban állami kérdés, utóbbi az egyén szempontjából is értelmezhető, ami nagyobb teret enged a szekuritizáció individuum-központú megközelítésének. A rendvédelem a 19. század végi Európában már a legtöbb országban két területre vált szét: a városokban jellemzően a rendőrség, vidéken a csendőrség tartotta fenn a rendet. 1867 előtt már létezett ugyan állami zsandárság (csendőrség) Magyarországon is, azonban ezt a rosszemlékű neoabszolutizmus intézményének tartották és a kiegyezés után azonnal 20
