Századok – 2021
2021 / 6. szám - NÉZŐPONT - Gyáni Gábor: Mi fán terem a marxista történetírás?
MI FÁN TEREM A MARXISTA TÖRTÉNETÍRÁS? szűkebb tudományos, valamint a politikai elit (a kommunista nómenklatúra felső szegmense) között, ami viszont a szellemi „liberalizálódás” — egyébként fölöttébb aggályosán kontrollált — érvényesülése előtt egyengette az utat.53 53 Ehhez a ma még jószerivel kikutatlan kérdéshez lásd a következő két esettanulmányt: Körösi Zsuzsanna: Körösi József és az ő Valósága. In: Kádárizmus. Átereszek. Szerk. Kozák Gyula. Bp. 2010. 117-153.; Lénárt András: Egy sorozatról: a Társadalomtudományi Könyvtár. In: Uo. 154-184. 54 Birkás A.: A gazdaságpolitika története i. m. 128. Ennek a helyzetnek a folyományaként, a „felvilágosult” tudományosság egyes kiemelkedő képviselői végül szintén helyet kaphattak a politikai elitben, ahogy ez, egyebek közt, Berend T. Ivánnal is megesett: ő nemcsak tudósként jutott fel a csúcsra az 1980-as években, de egyszersmind az MSZMP utolsó Központi Bizottságának a tagjaként is révbe ért ekkoriban. Márpedig az idő tájt a legkevésbé sem aspirálhatott egy elismerten nem marxista-leninista tudós rektori és akadémiai elnöki tisztségre, és még annyira sem lehetett volna az egyik legfontosabb kommunista hatalmi testület tagja. Egyetértőén idézhetjük Birkás Annának a kérdést illető megállapítását: „Magas szintű politikai elköteleződést és ideológiai magabiztosságot jelentett az, ha valaki a párttörténeti kérdéseket volt képes vitatni. Berend így bizonyította, hogy a tudomány hagyományos intézményrendszerében, tehát az akadémiai-egyetemi körökben olyan tudást képvisel, amely az egyik legmagasabb ideológiai téteket hordozó regiszterben, a párt múltjával kapcsolatban integrálni képes a tudományos és ideológiai ismereteket.”54 Nem egy, különösen ambiciózus szaktudós választotta ez időben az érvényesülésnek ezt az útját, amellyel némi szellemi szabadság is együtt járhatott számukra. Erre a kérdésre utóbb még visszatérünk. Ne feledjük azonban, hogy a tudományos szocializmusnak (kiegészülve a történelmi és a dialektikus materializmussal, valamint a politikai gazdaságtannal), mint általános egyetemi tantárgynak az oktatása sem szűnt meg ekkortájt, sőt a tartalmuk sem változott jottányit sem az idők során. Erről, mint 1974-ben végzett bölcsészhallgató, magam is meggyőződhettem. Ugyanakkor a külön létező történettudományi szakág, a párttörténet-írás sem vesztett semmit sem az önállóságából, a hivatalos presztízséből és a legitimitásából. Bár a szorosan vett történetírás ekkor már valóban megszabadult a párttörténet-írás, a tudományos szocializmus, valamint a történelmi materializmus közvetlen gyámkodásától. Konklúzió Tudható-e ezek után, hogy mi volt és milyen lehetett a valamikori marxistaleninista történetírás, amely - egyes mai vélemények szerint - állítólag továbbra is velünk él? Erre a kérdésre szeretnék végül röviden válaszolni. 1328
