Századok – 2021
2021 / 6. szám - NÉZŐPONT - Gyáni Gábor: Mi fán terem a marxista történetírás?
GYÁNI GÁBOR Azt viszont ennek ellenére sem állíthatjuk minden további nélkül, hogy sima és töretlen út vezetett ehhez a késő Kádár-kori állapothoz; még kevésbé mondhatjuk, hogy teljesen eltűntek volna ez időre a marxizmus-leninizmushoz következetesen, tehát a dogma erejével ragaszkodó historikusok, és az ilyen kutatói műhelyek. Valójában még akkoriban is folytak az olykor nyílt, többnyire viszont látens hatalmi küzdelmek a marxista hitelesség kérdése körül. Köztudott a Révai- és Andics-féle történetszemlélet utóvédharca a Molnár Erik által vezényelt ötvenhat utáni marxista-leninista eszmeiséggel, amelynek csak látszólag vetett véget a kétkötetes Magyarország története által fémjelzett új marxista kánon megjelenése. Nem véletlen, hogy Mód Aladár, az ELTE BTK Tudományos Szocializmus Tanszékének vezetője, a Révai-féle történetszemlélet ekkor legaktívabb és legtekintélyesebb képviselője meglehetősen fanyalgó hangon kezdett bele a mondókájába a könyv utólagos megvitatására összehívott értekezleten: „annak idején - megvallom őszintén - elég vonakodva nyúltam hozzá ehhez a könyvhöz, elsősorban azért, mert tartottam attól, hogy a könyv egészében vagy nagy részében a Molnár Erik által kezdeményezett történész polémia vonatkozásait fogja kiélezni. Őszintén megmondom, amikor elolvastam, áttanulmányoztam a könyvet, örültem annak, hogy [...] a Magyarország története két kötetének alapvető iránya nem ebben a polémiában csúcsosodott ki”.45 Olyasvalaki szavai voltak ezek, aki tisztában volt vele, hogy kicsúszóban van, vagy már egészen ki is csúszott a kezéből a marxista-leninista történetírás kánont teremtő hatalma. Az ankéton előadott és egyes részkérdésekben hosszan elmerülő bírálata ékesszólóan bizonyította, hogy Mód nem könnyen nyugodott bele a vereségébe. Az utóvédharc számos további eseménye szintén ezt látszik tanúsítani. Hadd utaljak ebben az összefüggésben arra a gazdasági mechanizmus bevezetésének az évében, 1968-ban (!) lezajlott polémiára, amely Tolnai György és Ránki György között robbant ki az Osztrák-Magyar Monarchia, benne a dualista Magyarország gazdasági fejlődésének élesen vitatott kérdéséről. Ez a polémia látszólag és hallgatólagosan a marxista-leninista történeti diskurzus keretein belül zajlott, amelynek a tétje azonban abban rejlett, hogy melyikőjük álláspontja tarthat több jogot a marxista kánon rangjára. 45 Ankét a „Magyarország története” i. m. 10. Tolnai György - a Révai-féle függetlenségi és osztályharcos koncepció jegyében - az ekkor már csak Mód Aladár és köre által hirdetett felfogást védelmezte, amit rehabilitálni szeretett volna az MTA Történettudományi Intézet történészei által pártfogolt újabb „ellenkánonnal” szemben. Az érvek-ellenérvek retorikai tálalása ugyanakkor azt sugallta, hogy egy világ választja el egymástól a két vitapartner történetszemléletét. Ami, mondhatni, akár abszurdnak is hathatott (volna) az egységesen marxista-leninista eszmeiségű tudomány addigi és akkori világában, ahol az 1325
