Századok – 2021
2021 / 6. szám - NÉZŐPONT - Gyáni Gábor: Mi fán terem a marxista történetírás?
MI FÁN TEREM A MARXISTA TÖRTÉNETÍRÁS? ezzel is nyilvánvaló tanújelét adva annak, hogy az adott történeti mű szerzője igenis birtokában van a kívánatos „marxista felkészültségnek”. S mit szóljunk végül a historista „polgári” történetírásnak felrótt „pánhis tor izmus” vádjához a marxista-leninista történetszemlélet és tudományosság szüntelenül kinyilatkoztatott, közismert hübriszének a fényében? Igaza lenne tehát Glatz Ferencnek, aki szerint a marxista történetírói igények „az 1980-as évekre már kikoptak a szakmai fórumokról. Ugyanígy kikoptak a marxizmus klasszikusaira hivatkozások az 1970-es években [...]. Ezzel a történettudomány részéről megindult az emancipációs harc a marxista ideológia intézményrendszerén belül is. [...] A bélyegzés tehát, a marxizmusnak mint államvallásnak megkövetelése, a rendszer utolsó éveire kiveszett, de tegyük hozzá, kiveszett az az igény is, hogy a marxizmust mint a világ minden pontján komolyan vett eszmerendszert a szaktudomány szintjén értelmezzük.”33 Ügy véljük, hogy nem éppen így festett a helyzet akár még a Kádár-kor végén sem. Ezt a kérdést vitatjuk most meg a következő fejezetben. 33 Glatz Ferenc: Történetírás Magyarországon, 1949-1990. Történelmi Szemle 53. (2011) 323-324. Ujraközölve: Uő: Konzervatív reform. Klebelsberg, Domanovszky, Szekfű, Hóman, Hajnal. Bp. 2016. 851-862. A szöveg elsőként 1991-ben hangzott el - előadás formájában! 34 Köszöntjük az olvasót. História 1. (1979) 1. sz. 2. 35 Glatz Ferenc: Történettudomány és a közgondolkodás történeti elemei. Társadalmi Szemle 35. (1980) 1. sz. 56. Saját ekkori marxista-leninista meggyőződéséről nyíltan vall: Glatz F : Kérdések a történelem i. m. különösen 49.; Uő: Historiográfia és a történettudomány i. m. A marxista kánon intézményes garanciái A marxi-lenini történeti gondolkodás elhalványulását, sőt annak maradéktalan eltűnését vizionáló kijelentés szerzője maga sem szakított gyökeresen 1989 előtt ezzel a világnézettel. Olyannyira nem, hogy a korszerű történeti tudást népszerűsítő Glatz külön is kiemelte az általa szerkesztett public history folyóirat, a História első számának szerkesztői beköszöntőjében, hogy a marxista történész másoknál inkább fájlalja, ha a kapcsolata megszakad a nagyközönséggel.34 Égetően fontos ugyanakkor a marxista-leninista történetkép széles körben való terjesztése, amelyet Glatz azzal indokolt 1980-ban a párt ideológiai szakfolyóiratában, hogy: „A történelem ilyen felfogása szerves része volt a marxi és a lenini társadalominterpretációnak, s nem valamiféle doktriner szaktudományos álláspont annak a követelménynek a hangoztatása, hogy a közgondolkodás formálását is e felfogás irányába kell mozdítani.”35 S ezt a krédóját Glatz később sem vonta vissza! Mennyiben csupán látszat, és mennyiben valóság a marxista-leninista történetfelfogás akkori hegemóniája, legalábbis annak kétségtelen jelenléte a hazai 1320
