Századok – 2021
2021 / 6. szám - NÉZŐPONT - Gyáni Gábor: Mi fán terem a marxista történetírás?
MI FÁN TEREM A MARXISTA TÖRTÉNETÍRÁS? A fent említett szórványos példák arra szolgálnak csupán, hogy érzékeltessék: a „marxista történetszemlélet” manapság, legalábbis 1990 óta afféle gumifogalomként kerül elő időről időre, amikor az események, folyamatok, korszakok történeti átértékelésének igénye újfent napirendre kerül. De létezik-e egyáltalán jól és könnyen azonosítható marxista-leninista történetírás és történeti világlátás? Ez a most tüzetesebben megvizsgálandó kérdés. A hiányzó marxista történeti episztemológia A valamikori marxista történeti diskurzust elméleti igénnyel képviselők, minden magabiztosságuk és fölényérzetük ellenére is időnként kissé elbizonytalanodtak, amikor állást kellett volna foglalniuk abban, hogy hol kezdődik és hol végződik a hamisítatlanul marxista-leninista szemléletű történetírás. Elekes Lajos, a középkort kutató és rendíthetetlenül marxista-leninista, olykor pedig teoretizáló történész, az ELTE tanszékvezető professzora maga is tanácstalan volt, amikor ki akarta jelölni ezt a bizonyos mezsgyét. Az e problémának szentelt fejtegetését így zárta: „a frontvonalak (sic!)6 megállapítása egyáltalán nem könnyű feladat, még akkor sem, ha döntő kritériumként [...] a tudományos haladást, annak fő mértékeként pedig [...] a marxi-lenini felfogást és módszert, az ahhoz viszonyított közelséget vagy távolságot, közelítési és távoltartási (sic!), szélső esetben egyértelműen ellenséges tendenciát fogadjuk el.”7 Ugyanerre a bizonytalanságra utal, hogy az úgynevezett történész-munkaközösség 1949-ben meghirdetett ötéves tervében, kivált Andics Erzsébet jóvoltából, kivételesen nagy hangsúllyal szerepelt „a külföldi haladó történettudomány, mindenekelőtt a szovjet történettudomány eredményeinek rendszeres ismertetése”, valamint a marxista-leninista módszer kidolgozása.8 Ez azért is volt akkor oly sürgős feladat, mert a frissen hatalomra került kommunista párt vezetése mint gyorsan megoldandó feladatot tűzte a „történészfront” elé az elvhű történeti kép megalkotását. Ez azonban nem ment valami könnyen, már azért sem, mert jószerivel senki sem tudta akkoriban, hogy mit hogyan kellene adaptálni a magyar történelemre a marxista-leninista-sztálinista világszemléletből. S noha 6 A kifejezés magyarázatához: a marxista-leninista-sztálinista történetírás hazai térfoglalása idején történészfrontként beszéltek az ideológiailag elkötelezett történészek szűkebb intézményi köréről, melynek feladatául szabták, hogy tegyen meg mindent a reakciósnak titulált polgári történetírás emlékének (és művelőinek) a megsemmisítése érdekében. 7 Elekes Lajos: Korszerű műveltség, történelmi gondolkodás. Bp. 1969. 108-109. Elekes szakmai profiljához és „marxi-lenini” elvhűségéhez lásd Romsics Ignác: Clio bűvöletében. Magyar történetírás a 19—20. században — nemzetközi kitekintéssel. Bp. 2011. passim, különösen: 455. 8 Kövér György: A magyar történettudomány első ötéves terve és a gazdaságtörténet-írás. In: Tudomány és ideológia között. Tanulmányok az 1945 utáni magyar történetírásról. Szerk. Erős Vilmos - Takács Ádám. Bp. 2012. 26. 1312
