Századok – 2021
2021 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Csernus-Lukács Szilveszter: Nyelvpolitika és anyanyelvi megoszlás Bács-Bodrog vármegyében 1862-ben
NYELVPOLITIKA ÉS ANYANYELVI MEGOSZLÁS BÁCS-BODROG VÁRMEGYÉBEN 1862-BEN nyelv már csak a területen lakók 79,19%-a anyanyelvének felelt meg. A szabad királyi városok közül egyedül Zombor növelte az ügykezelési nyelv lakossághoz való „megfelelésének” arányát, Újvidék és Szabadka csökkentette. A nemzetiségeket tekintve Bács-Bodrog tágan vett területén a vármegyéhez képest különbség egyedül a „dalmaták” visszaesésében számottevő: Bács-Bodrog római katolikus délszlávjainak csak 38,84%-ban volt települése ügykezelési nyelve az anyanyelve. Az ügykezelési nyelvnél fontosabb nyelvpolitikai elem volt a lakossággal érintkező hatóság, a jegyző nyelvtudása. A vármegyei községek ügykezelési nyelveinek 84,14%-os lakossági „lefedettségét” megfelelően egészítette ki a községi jegyzők nyelvtudása, akiknek kiválasztása révén a vármegyebeliek több mint 99%-a - legalább szóban — anyanyelvén tudott kommunikálni községi önkormányzatával. Egy soknemzetiségű, nyelvileg heterogén vármegye esetén ez a lefedettség kifogástalannak tekinthető, még akkor is, ha figyelembe vesszük a jegyzők község általi „fogadását”.72 A jegyzők beszélt nyelvtudásának vizsgálatakor mindenképpen figyelemmel kell lennünk a községbeliek írástudatlanságára is. A vizsgált statisztikáktól hét évvel eltérő adatok szerint Bács-Bodrog vármegye (az öt járás, Bajával együtt) lakosságának 63,32%-a analfabéta volt;73 számukra ugyanolyan fontossággal bírt a jegyző írás- és szóbeli nyelvtudása, mint csak szóbeli többletnyelvismerete. 72 A község hagyományosan „fogadta” jegyzőjét, azaz - a községi törvények előtt szabályozatlan - községi gyűlés szerződtette a jegyzőt az arra pályázók közül, kinek így bírnia kellett a községbeliek nagy többségének bizalmát (1848 előtt a földesúr szerepe a jegyzőválasztásban szintén nem volt egységes Magyarországon). Az állami és/vagy vármegyei befolyás a községjegyzők megbízását illetően szintén eltérő volt 1870-ig. Lásd a Miért éppen Bács-Bodrog alfejezetet. 73 Cenzus 1871. 234. Ez a népszámlálás szolgáltatta az első országos adatsort az analfabetizmus állapotáról. A helytartótanácsi körrendeletét — bár belső, hivatali használatú dokumentumokról van szó - releváns a nemzetiségek helytartótanácsi felfogását illetően is. A felmérést elrendelők így Bács-Bodrog vármegyében hét nemzetiséget ismertek el, köztük a magyart, míg a zsidó népesség különvétele a Helytartótanácsban az uralkodó szintén 1862 júliusi utasítására kidolgozott nemzetiségi törvényjavaslatban köszön vissza, amely különválasztotta a nemzettől a nem keresztény vallású népességet. Ugyanakkor más oka is lehetett a zsidók külön feltüntetésének, mégpedig politikai jogaik hiánya, így a lakosság községi képviseletének vizsgálata is indokolhatta statisztikai különvételüket. A „dalmata” mint „községekben létező nemzetiség” feltüntetése azonban egyedülálló jelenség, külön nemzetiségként való kezelésük nem jelent meg a korszak nemzetiségi törvényjavaslatai között sem. Az anyanyelvi összetétel, a községi divatozó nyelvek, az ügykezelési nyelvek és a jegyzői nyelvtudás vizsgálata révén leszögezhetjük, hogy Bács-Bodrog mint Magyarország (Torontál vármegye mellett) nyelvileg leginkább sokszínű képet 1308
