Századok – 2021
2021 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Csernus-Lukács Szilveszter: Nyelvpolitika és anyanyelvi megoszlás Bács-Bodrog vármegyében 1862-ben
NYELVPOLITIKA ÉS ANYANYELVI MEGOSZLÁS BÁCS-BODROG VÁRMEGYÉBEN 1862-BEN bevezetésre, ahol 81,97%-os „dalmata” többség mellett 11,32%-nyi magyar, 4,8%-nyi német, 1,52% zsidó és elenyésző szerb élt. Háromnyelvű, magyar—német—szerb községi ügykezeléssel még a vármegye lakosságának alig 1%-át kitevő Overbász (szerbül Stari Vrbas, ma Szerbia) rendelkezett, lakosságának 52,91%-a volt szerb, 33,7%-a német, 6,8%-a rutén és mindössze 3,9%-a magyar és 2,8%-a zsidó. Szerb és szlovák ügykezelési nyelve volt a vármegye népességének 1,6%-át alkotó, abszolút szlovák többségű Kulpinnak (ma Szerbia) és Pivnicának (magyarul Pincéd, szerbül Pivnice, ma Szerbia), ahol 52,3%-os szlovák többség mellett 42,02%-nyi szerb, 3,33%-nyi magyar és elhanyagolható német és zsidó lakosság élt. A szerbet a „dalmatával” párosítva a vármegyében az abszolút „dalmata” többségű Bogyán (szerbül Bodani, ma Szerbia) használta belső közigazgatásában (751 lakosának 58,59%-a volt „dalmata” és 40,61%-a szerb, elhanyagolható zsidó kisebbség mellett). Az abszolút szerb többségű Zomborral kiegészülve a szerb és „dalmata” ügykezelési nyelvű településen élők már Bács-Bodrog 4,42%-át alkották, 33,53%-uk volt „dalmata” és 51,73%-uk szerb, 7,36% magyar, 6,5% német az elhanyagolható számú zsidó mellett. Az egyes nemzet(iség)ek a divatozó és az ügykezelési nyelvek használati terében Annak vizsgálata, hogy a vármegye egyes anyanyelvi csoportjai milyen „divatozó nyelvi” közegekhez tartoztak, betekintést nyújt a térség népcsoportjainak hozzávetőleges idegennyelv-ismeretének lehetőségeibe, így egyes közösségek nyelvelsajátítási hajlandóságára is, illetve magyarázatot adhat az ügykezelési nyelv és a községbeliek anyanyelvének eltérésére (amennyiben az ügykezelési „legalább” a divatozónak megfelelt). A tematikai áttekinthetőség végett érdemes ugyanitt tárgyalni azt is, hogy az adott nyelvi közösségek milyen ügykezelési nyelvű településeken éltek. A 70 Bács-Bodrog vármegyei településen jelen lévő magyar anyanyelvű népesség 88,42%-a élt olyan községben, ahol a magyar nyelv (is) divatozott,46 4,62%-a német, 4,13%-a szerb, 1,58%-a „dalmata”, míg alig 1%-a szlovák vagy rutén divatozó nyelvű község lakosa volt. A vármegyei magyarság 93,6%-a élt viszont olyan településen, melynek a magyar legalább az egyik ügykezelési nyelve volt, a szabad királyi városokat is figyelembe véve ez az arány 87,71%.47 46 Ezen „saját” divatozó nyelv kategóriájában élő magyar népességet egésznek véve 87,07%-uk községében kizárólagosan a magyar, 1,73%-ukéban a „dalmata”, 8,7%-ukéban a szerb, míg 1,87%-ukéban a „dalmata” és a német mellett volt a magyar nyelv hétköznapi használatban. 47 Maradékuk 2,32%, illetve 1,94%-ban csak német, 2,34%, illetve 3,19%-ban csak szerb, 1,74%-uk, illetve 1,64%-uk csak „dalmata”, német-„dalmata”, szerb-„dalmata”, csak rutén vagy szerb-szlovák ügykezelési nyelvű településen élt a vármegye szűkebb, illetve tágabb területének népességére vetítve. 1296
