Századok – 2021
2021 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Forráskritikai megjegyzések a Wesselényi-összeesküvés történetéhez
F ORRÁS KRITIKAI MEGJEGYZÉSEK A WESSELÉNYI-ÖSSZEESKÜVÉS TÖRTÉNETÉHEZ első olvasatban is igényesebb: átgondoltabb és rétegzettebb, taktikusabb és öszszetettebb. Sokkal inkább megfelel egy szövetségi tervezet kritériumainak, mint Vitnyédy ötletelése. Bogisich datálása (Zrínyi-Nádasdy, 1667. november) A történetírás tévedéseinek sora azonban még korántsem merült ki a Proiectum esetében. A párizsi példány alapján közlője, a sokkal inkább jogász, mintsem történész Baltazár Bogisich (1834-1908) tudniillik szembetűnő magabiztossággal jóval későbbre, 1667 novemberére tette a szöveg keletkezését. Munkája függelékében a Proiectumot közvetlenül megelőzően Bogisich a Propositiones Christianissimi regis plenipotentiary, domino a Grémonville exhibitae címet viselő, rendkívül izgalmas iratot is közli.21 Publikálja Grémonville vonatkozó, 1667 november 3-ai, 10-ei és 17-ei részletes jelentéseit is.22 Ezekből az derül ki, hogy Zrínyinek és Nádasdynak több titkos találkozójára került sor Grémonville-lel 1667 november első napjaiban.23 És az, hogy a Propositiones — & szervezkedés immáron harmadik, kulcsfontosságú programirata - Zrínyi és Nádasdy e tárgyalásokon kiformált elképzeléseit és személyes garanciaköveteléseit tartalmazza XIV. Lajos számára. Bogisich értelmezése szerint a Proiectum nem más, mint egy ehhez kapcsolódó szabályos konföderációs tervezet a Gens Hungara és Franciaország királya között. Közreadói magyarázatában a két iratot összetartozónak mondja.24 Grémonville említett, 1667 novemberi jelentései hosszasan szólnak a Propositiones kalandos keletkezési körülményeiről és tartalmáról. Ennek az iratnak a datálása tehát biztos. Bogisich emiatt helyezi a szerinte hozzá tartozó Proiectumot szintén ekkorra, 1667 novemberére. A szerző a francia külügyi levéltárban a forrásokat személyesen tanulmányozta, következésképpen álláspontját érdemes megfontolani. neque ullo praetextu deinceps abalienentur, rex Christianissimus promovebit” (7. pont). Bogisich, B.: Acta coniurationem i. m. 269.; Függelék 2. számú dokumenum. 21 Bogisich, B.: Acta coniurationem i. m. 265-267. (n. cccx). Vö. Tusor Péter: „Propositiones Christianissimi regis plenipotentiario [...] exhibitae.” Ki volt „Ferdinandus ” és „Osvaldus ” a Wesselényi-összeesküvésben? (Újabb forráskritikai észrevételek a rendi szervezkedés történetéhez). Fons 2021. Megjelenés előtt. 22 Bogisich, B.: Acta coniurationem i. m. 102-107. (n. cxli-cxlii-cxliii-cxliv). 23 Pauler ezt kizártnak tartotta, lásd Pauler Gy.: Wesselényi Ferencz nádor i. m. I. 119. 1. jegyz. utolsó sorai („Roppant zavart okozott...”). 24 „Osnova pomenutog u prehodnoj ispravi ugovora, razdieljena na petnaest tocaka” - írja a cccxi sz. alatt közölt Proiectum ad ponenda, puncta tractatus fejregesztájában (268). A délszláv történész ugyan nem részletezi, mégis rekonstruálható, miért vélte összetartozónak a két dokumentumot. Ügy gondolhatta, hogy a Propositiones^n magát mindvégig „Osvaldus” (= Zrínyi) és „Ferdinandus” (= Nádasdy) fedőnéven emlegető két főúr javaslataik utolsó bekezdésében a Proiectum ad ponenda puncta 1238
