Századok – 2021
2021 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Forráskritikai megjegyzések a Wesselényi-összeesküvés történetéhez
F ORRÁS KRITIKAI MEGJEGYZÉSEK A WESSELÉNYI-ÖSSZEESKÜVÉS TÖRTÉNETÉHEZ tractatus punctad A kutatás kiindulópontjául a vatikáni levéltárban feltárt, 1665. novemberi Spinola-jelentés szolgál, amely több, a Proiecizzóban is megtalálható közlést is tartalmaz a szervezkedésbe belebonyolódó Szelepchény kancellártól.5 A vatikáni forrás elemzése közben figyeltünk fel arra, hogy a historiográfiában, legyen az régebbi vagy újabb, „valami nagyon nincsen rendben” e történeti dokumentummal. 4 Lelőhelyeit, kiadásait lásd 6. és 7. jegyz. A könnyebb használhatóság és a szemléltetés érdekében a latin nyelvű iratot lefordítottam. Lásd a tanulmány végén közölt Függelék 2. számú dokumentumát. 5 Közlése és kontextualizálása: Tusor Péter: „Et a pensare al successore in caso ”. Szelepchény György és a rendi szervezkedés. Egy nunciusi jelentés forrásértéke. Levéltári Közlemények 2021. Megjelenés előtt. A Spinola-textus elemzése kapcsán írt tanulmánysorozat első darabja Lippay prímás szerepét vizsgálja a Grémonville-jelentések közelebbi szemrevételezésével, lásd Uő: „Pour les intérêts d’ un si grand Roi?” Lippay György esztergomi érsek és a „Wesselényi-összeesküvés”. Egyháztörténeti Szemle 2021. Megjelenés előtt. 6 Kiadása a párizsi külügyi levéltárból: Acta coniurationem Petri a Zrinio et Francisci de Frankopan nec non Francisci Nadasdy illustrantia (1663-1671). Ed. Balthasarus Bogisich. (Monumenta Spectantia Historiam Slavorum Meridionalium 19.) Zagrabiae 1888. 268-270. (n. cccxi) Megjegyzendő, hogy a forráskiadványt használó Benczédi a függelékben közölt dokumentumokat egyáltalán nem hivatkozza. Ugyanígy tesz Bérenger, aki magát a forráskiadványt elintézi egy rövid utalással, és a forrásokat közvetlenül a francia külügyi levéltárból idézi. Lásd Bérenger, J.: Francia-magyar kapcsolatok i. m. 279. 14. jegyz.; a Proie ctumot pedig mindvégig megkerüli (talán azért, mert ennek nem készült korabeli francia fordítása. Sőt, meg sem említi, csupán a vonatkozó követjelentés egy-két kiragadott mozzanatát használja.) Vö. 40., 4L, 122. jegyz. 7 PaulerGy: Wesselényi Ferencz nádor i. m. I. 88-91. -A bécsi lelőhely pontos jelzete: Osterrechisches Staatsarchiv (a továbbiakban: OStA), Haus-, Hof- und Staatsarchiv (a továbbiakban: HHStA), Ungarische Akten, Specialia Fase. 325, Konv. A, fol. 35-36. Vö. Benczédi L.: A Wesselényi-féle rendi szervezkedés i. m. 598. 4. jegyz.; Uő: Rendiség, abszolutizmus i. m. 143. 16. jegyz. Az interregem Galliae et Ungaros más kézzel, vélhetően a perbeli 1670-1671-es kihallgatások során készült, utólagos kiegészítés. Bizonytalan, hogy a dokumentum honnan került a császári hatóságok birtokába, Nádasdy Ferenc vagy Zrínyi Péter lefoglalt iratai közül, vagy Széchy Máriától, netalán a bécsi francia rezidens, Grémonville volt az, aki akkor még az 1668. januári titkos megállapodás nyomán csendes szövetséges I. Lipót kezébe adta. - A tanulmány megírásához végzett bécsi kutatások kiegészítésében Oross András levéltári delegátus volt segítségemre. Itt is megköszönöm készségét és türelmét. A történetírás tévedései Pauler Gyula félreértelmezése („Vitnyédy István tervezete”, „1666. június”) A Proiectum, a már 1888-ban publikált fontos forrás6 eddig nem került pontos azonosításra, darálásra és értékelésre a történetírásban. A szervezkedés monográfusa és történeti kánonjának megalkotója, Pauler Gyula (1841-1903) a szövegében azonos, de kifejezőbb című {Proiectum ad ponenda tractatus puncta inter regem Galliae et Ungaros) bécsi levéltári példányt7 használta 1876-ban. Szerinte az irat Vitnyédy István tervezete, melyet Zrínyi Péter utasítására készített el. Pauler elbeszélése szerint a bán felhívatta Bécsbe Vitnyédyt is, hogy a magyarok kívánságait 1234
