Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Tringli István: A királyi birtok védelme az Anjou-korban
A KIRÁLYI BIRTOKVÉDELME AZ ANJOU-KORBAN ezt, csakhogy a királyi népek ellen gyakrabban tettek panaszt, mint a magánbirtokon élők ellen. Ennek az volt az oka, hogy a birtokos, a király ellen nem lehetett pert indítani. Nem különböztek a királyi birtokkormányzók erőszakos birtokvédelmi tettei sem a nemesekétől; itt is ugyanazokkal a tettekkel találkozunk, mint amelyeket a nemesi birtokon hatalmaskodásoknak neveztek. Sem a királyi népek, sem a honor birtokosok nem rendelkeztek semmiféle különleges birtokvédelmi képességgel: a jószág védelme érdekében az erőszak megengedett volt, jogtalanul azonban ők sem tehették meg. Nem mutatkozott lényeges eltérés a királyi és a magánföldesúri népek felelősségre vonása között sem. A királyi népeket többnyire rendes bíráik elé állították. Az udvarnokokat a nádor, a conditionariusc^t saját elöljáróik, a szabad parasztokat a vármegyei törvényszék vagy egy olyan bíró elé állították, akit legfőbb birtokosuk, a király jelölt ki számukra. Nem jutottak azonban bíróság elé az Anjou- és a Zsigmond-kor királyi jószágkormányzói, a honor birtokosok. A legfőbb különbség a királyi birtok és a magán birtok között az volt, hogy a felelősségre vonás során a birtokos személye nem sérült, nem ítélték el hatalmaskodásáért sem a királyt, sem a jószágkormányzót, és a királyi birtok sem lett a büntetés tárgya. A királyi birtokról kiinduló hatalmaskodásért csak elégtételt kellett adni, azaz az okozott kárt megtéríteni, a lefoglalt jószágot visszaadni. Az erőszak elszenvedőjén múlott, hogy a királyi népeken vagy a királyi jószág kormányzóján követelt-e igazságot. O ismerte az általa hatalmas tettnek nevezett cselekedet körülményeit, azt, hogy abban a honor birtokosának mekkora része volt, és azt, hogyan juthatna leggyorsabban kártérítéshez, no meg azt is, hogyan kerülhetné el a szomszéd királyi birtokról kiinduló bosszút. Az Anjou-korban rajta állott tehát, hogy ki ellen nyújtott be panaszt. A középkori szokások nem a semmiből keletkeztek, és nem tűntek el nyomtalanul. így volt ez a királyi birtokról kiinduló hatalmaskodásokkal is, ezekkel kapcsolatban Verbőci István a Hármnskönydoex\ megörökített egy olyan szokást, amellyel az Árpád- és az Anjou-korban is találkozhattunk: a királyt főbenjáró ítéletben vagy főváltságban, avagy birtokvesztésben nem marasztalják el, csupán a tiszttartói és a parasztjai által elkövetett károkat tartozik megtéríteni.69 A megfogalmazás a 16. század viszonyait tükrözte ugyan, de lényegét évszázadokkal korábban is tollba mondhatták volna. A Hármnskönyvx\^L ez a cikkelye olyan ősi normát rögzített, amely a királyság megalapításától kezdve élt, de talán még korábbi időkben alkalmazták. Ezt az elvet követték a királyi népek és a birtokkormányzók hatalmaskodása esetén követett Anjou-kori eljárás során is. A honor birtokosok hatalmaskodásaira vonatkozó szokásjogi norma biztosan nemcsak 69 Tripartitum IL 39. 1 Quadripartitum I. 10. 1230
