Századok – 2021
2021 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: Alispánválasztás a középkor végi Magyarországon
ALI S PÁN VÁLASZTÁS A KÖZÉPKOR VÉGI MAGYARORSZÁGON amelynek szövege nem sokban különbözött a korábbi - például az i486, évi törvényben olvasható — esküformuláktól.113 113 A latin és szlovák esküszöveg: KP i. c. 12. föl. Ír előtti, számozatlan oldalon. 114 Pl. 1582: „iuxta tamen veterem modum et approbatam consuetudinem huius comitatus per eandem universitatem nobilium data est auctoritas et plenaria potestas iisdem vicecomiti, iudlium et iuratis assessoribus modernis gerendi officia ipsorum usque decimum quintum diem, ut interim super ipsis officiis conferendis et distribuendis commodius consultari possent et valerent.” KP i. c. 12. fol. 139v., vö. 1579: KP i. c. 10. fol. 208r., 1581: KP i. c. 12. fol. 73v, 1583: fol. 162r., 1584: uo. fol. 199r. - Amennyire tudjuk, ilyenkor rendszerint valóban két hét telt el a leköszönés és az új választás között, de 1581-ben csaknem egy hónap múltán tartották meg a választást (uo. 73v, 74r.), 1583-ban pedig kivételes módon három hónap múltán (uo. 162rv). - Ez az átmeneti időszak más megyénél is adatolható, lásd pl. Borsod megyéből egy 1578. évi adatot, mely szerint a leköszönő alispán a választásig magánál tarthatta hivatali pecsétjét és néhány esküdt jelenlétében használhatta is: Borsod vármegye közgyűlési és törvényszéki jegyzőkönyvei I. (1569-1578). Közreadja Tóth Péter. Miskolc 2008. 283., 2043. sz. Vö. egy 1564. évi Zólyom megyei esettel: FögleinA.: Közigazgatástörténeti adatok i. m. 478. 6. jegyz. 115 KP i. c. 6. fol. 2r. (DF 266608., 3. fk.) 116 Az oklevelet korábban másként értelmeztem: Arch. II. 145. 28. jegyz. 117 DF 266675. 118 Arch. II. 145. Számunkra most azok az apró részletek az érdekesek, amelyek meglétét vagy hiányát talán a középkori forrásanyagban is ki tudjuk mutatni. Az első ilyen az a régi jogszokás, amely kimondta, hogy a leköszönő tisztségviselők — ha utódaikat még aznap nem sikerült megválasztani - két hétig („a tizenötödik napig”) még gyakorolhatják hatalmukat, hogy a megye közössége még tudjon tárgyalni a jelöltekről.114 Nem kizárt, hogy erre az átmeneti időszakra utal egy eset 1518-ból. A megye első jegyzőkönyvének egyik 1518. július 7-ei bejegyzése szerint Vidaföldi Benedek „régi alispán”, egy „régi szolgabíró”, valamint két, ekkor is hivatalban lévő szolgabíró bevallást tett arról, hogy ők annak idején Szent György nyolcadik napját, május 1-jét jelölték ki egy határper tárgyalására.115 Az időpont és a tisztségek melletti rendhagyó jelző {antiquus) egyértelművé teszi, hogy az intézkedés óta az alispán és az egyik szolgabíró leköszönt, két társuk viszont tisztségben maradt.116 Vidaföldi ekkor már nyilván nem élt négy éve tartó alispáni megbízatásával, de az igen feltűnő, hogy egy hónappal korábban, június 9-én egyedülálló módon nemcsak a szolgabírákkal, hanem Strusky János likavai kapitánnyal, a megye Szapolyai család által kijelölt ispánjával közösen bocsátott ki oklevelet, ráadásul egy olyat, amelynek tartalma első pillantásra merőben szokatlan: nem tartalmaz új intézkedést, csupán tanúsítja, hogy a régóta tartó, előbb említett határperben ők milyen intézkedést hoztak korábban.117 A két szempont, azaz az ispán szokatlan feltűnése egy jelentéktelen ügyben, valamint a régóta húzódó per valamiféle összefoglalása egyaránt arra utal, hogy Vidaföldi ekkoriban köszönt le, de utódját még nem választották meg (az új alispánra az első adatunk július 7-éről maradt fenn).118 Az értelmezés persze ezúttal is bizonytalan, miként az sem igazolható 124
