Századok – 2021

2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Skorka Renáta: Érdekházasságok, kényszermátkaságok. A dinasztikus megállapodások politikai, gazdasági és jogi jellemzői a 14. századi Magyar Királyságban

ÉRDEKHÁZASSÁGOK, KÉNYSZERMÁTKASÁGOK Leopold von Reutenberg özvegye, Elisabeth von Reutenberg volt, aki korábban ugyanezen minőségében Lipót herceg feleségének, Viridis Viscontinak bizalmasa­ként tevékenykedett.115 Vilmos és Hedvig az együtt töltött évek során bizonyosan jártak a Magyar Királyságban is, legalábbis erre lehet következtetni egy 1381 júni­usa után keletkezhetett levélből, amelyben a pozsonyiak beszámolnak arról, hogy a király parancsára részt vállalnak azon költségekből, amelyeket az osztrák herceg és a magyar király lányának óvári tartózkodása alkalmával a helyiek a pár ellátásá­ra fordítottak.116 Persze az is előfordulhat, hogy az ifjak akkor álltak meg Ováron, mikor Lajos király udvarába tartottak, Hagen ugyanis arról is megemlékezik, hogy midőn a király érezte a vég közeledtét, magához hívatta Hedviget, akit Vilmos is Magyországra kísért.117 115 Elisabeth von Reutenberg Hedvig után ismét a Visconti-hercegnő udvarmesternője lett. Lackner, C.: Hof und Herrschaft i. m. 52. 116 DF 239215. Az oklevél a benne szereplő pozsonyi magisztrátus és Szegi Mihály óvári várnagyi hivatala alapján datálható. 117 Hageni Chronicon 1147. 118 CDH IX/5. 378-380. 119 A két oklevél kiadását lásd Kertész Balázs: Székesfehérvár oklevelei és levelei 1249-1526. Székesfe­hérvár 2019. 77-79. Nem tudni, hogy Lipót herceg, akárcsak korábban IV. Károly, maga támasz­tott-e igényt arra, hogy az uralkodó családján kívül a Magyar Királyság főpapjai, bárói és más urak is nagy számban kiálljanak Hedvig és Vilmos házassága mellett. Az mindenesetre biztos, hogy Lajos király 1380. február 12-én Zólyomban az ott tartózkodó két érsekkel és hét püspökkel, valamint a világi elit huszonkilenc tag­jával eskü alatt fogadtatta meg, hogy a közte és az osztrák herceg között létrejött egyezséget maguk és utódaik nevében is támogatják, s a két gyermek között köt­tetett házasság kiteljesedését elősegítik és érvényben tartják.118 Egy bő esztendővel később újabb alattvalók kötelezték el magukat az ügy érdekében, olyanok, akik korábban ilyen alkalmakkor nem jutottak szerephez. 1381. március 20-án ugyanis kilenc magyarországi város bírája és esküdtpolgárai jelentek meg (Bécs)újhelyen, hogy egy latin és egy német nyelvű oklevelet kiállítva magukra és utódaikra nézve elismerjék a magyar királyi hercegnő és az osztrák herceg között köttetett házassági szerződés {matrimonialis contr actus/heyratprief) valamennyi pontjának és ígéreté­nek megtartását.119 A Buda, Visegrád, Fehérvár, Sopron, Kassa, Trencsén, Zágráb, Nagyszombat és Pozsony várospecsétjeivel ellátott okirat két nyelven és stájer föl­dön született, elsősorban tehát az osztrák fél megnyugtatását tartva szem előtt. Tanulmányunkban a magyarországi Anjou-uralkodóknak a szomszédos orszá­gokhoz fűződő dinasztikus szerződései révén vizsgáltuk az uralkodóházak közöt­ti eljegyzések és házasságkötések 14. századi politikai, jogi és gazdasági jellemző­it. Nem vitás, hogy a bemutatott házassági szerződések hűen tükrözik a Magyar 1206

Next

/
Oldalképek
Tartalom