Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Skorka Renáta: Érdekházasságok, kényszermátkaságok. A dinasztikus megállapodások politikai, gazdasági és jogi jellemzői a 14. századi Magyar Királyságban
SKORKA RENÁTA Erzsébet törvényes örökösök nélkül halnának meg.48 Ez utóbbi kitételben éppen az 1362. évi, Erzsébet és III. Albert között kötött eljegyzés miatt szerepelhetnek a magyar Anjouk. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a brünni örökösödési szerződés létrejöttekor nem csupán IV. Rudolfnak, de testvéreinek sincs örököse, viszont utóbbiak közül Albert az egyetlen, akinek a Magyar Királyság lehetséges örökösnőjének, Anjou Erzsébetnek személyében egyáltalán jegyese akad, éppen ezért a magyar uralkodónak és családtagjainak a brünni örökösödési szerződésben adott módon történő szerepeltetése nem csupán indokolható, de szinte elvárható. Ez azonban azt is jelentette, hogy a Habsburg-hercegek utód nélküli halála esetén területeik elsődleges örökösei a magyar Anjouk lesznek, amely lehetőség a Luxemburgok számára a legkevésbé sem volt kívánatos. így IV. Károly legfőbb céljává válhatott, hogy az Erzsébet és III. Albert közötti házasságot valamennyi létező eszközzel megakadályozza, majd pedig a brünni örökösödési szerződést immáron a magyar fél vonatkozó jogai nélkül újrakösse. 48 CDM IX. 257-259. 49 Pór A.: István úr i. m. 106-107. 50 Magyar diplomácziai emlékek az Anjou-korból. Acta extra Andegavensia I —III. Szerk. Wenzel Gusztáv. Bp. 1874-1876. (a továbbiakban: ADE) II. 630-632., AOkl. XLIX. 115. sz. Az idő annál inkább sürgette őt, mivel 1365 júliusában huszonöt esztendősen, örökösök nélkül meghalt IV. Rudolf, és a Habsburg-tartományok élére a tizenhét esztendős III. Albert és a tizennegyedik életévében járó III. Lipót került. Pór Antal kutatásaiból részletesen megismerhető, miként fordult a császár V. Orbán pápához, megvádolva Albertet, hogy 1362-ben úgy vált Erzsébet jegyesévé, hogy nem bontotta fel korábbi eljegyzését, amely történetesen Károly unokahúgához, Katalinhoz fűzte.49 A vád valószínűleg igaz volt, hiszen Lajos is hasonlóan járt el Erzsébet és Jodok esetében. A pápa február 24-én elutasította a III. Albert osztrák herceg és I. Lajos magyar király unokahúga, Erzsébet között kötendő házasság engedélyezését, s még az elődei, VI. Kelemen és VI. Ince által kiadott diszpenzációkat is visszavonta azon esetekre, ahol eddig még a házasság nem jött létre.50 Lajos, akinek szemmel láthatóan fontos volt a Habsburgok és a magyar Anjouk egyezségének megtartása, előbb követként a római jogok doktorát, Johann von Bredenscheidot, majd a domonkos rend generális magiszterét, Simont küldte Avignonba, hogy kedvezőbb belátásra térítsék V. Orbánt. A pápa hajthatatlanságát az ügyben jól mutatják a május 23-án I. Lajoshoz, illetve Erzsébet anyakirálynéhoz intézett levelei, melyekben a Szentszék dinasztikus házasságkötésekben játszott szerepének további vetületei is kibontakoznak. V. Orbán felhívja a figyelmet, hogy noha a magyar uralkodó esküt tett unokahúga és az osztrák herceg frigyére, az esküjét megszegheti, mivel a Szentszék nem adott engedélyt a házasság megkötéséhez. Amennyiben a magyar király mégis ragaszkodna a diszpenzáció 1193
