Századok – 2021

2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Skorka Renáta: Érdekházasságok, kényszermátkaságok. A dinasztikus megállapodások politikai, gazdasági és jogi jellemzői a 14. századi Magyar Királyságban

SKORKA RENÁTA a császár hatalmát maga nem is ismerte el - a házasságkötés ötletét elutasította, így annak megvalósulására csak Bajor Lajos halála után kerülhetett sor.25 Margit her­cegnő kezének elnyerése apja halála után már kétségkívül nem kecsegtetett annyi politikai haszonnal, mint a császár életében, de erősítette a bajor hercegekhez fűző­dő családi kapcsolatokat és öröklési szálakat. Bajor Margit két gyermekkel ajándé­kozta meg férjét, akinek 1354-ben bekövetkezett halála után az asszony követelni kezdte a magyar királytól járandóságának kiadását. A viszály elrendezésére a ma­gyar uralkodóval egyetértésben 1356 januárjában II. Albert osztrák herceget kér­te fel, méghozzá azért, hogy a Habsburg-herceg segítsen megállapítani azon hitbér összegét, amelyet Margit számára teljesíteni kell (die Morgengab, die der vorgenant unser Mumen volgen soit). 16 Albert herceg az esztendő húsvétjáig adott időt arra, hogy az özvegy bemutassa a hitbérre vonatkozó okiratait. Addig is Lajosnak Bécsben harmincezer forintot kellett a hercegnél letétbe helyeznie, míg az asszony számára Nagyszombatot minden tartozékával átadnia, s ha igazolódik, hogy magasabb a kö­vetelhető összeg harmincezer forintnál, a szükséges különbözeiét Nagyszombatból évi háromezer forintjával egyenlítsék ki. 1356 áprilisában Margit elő is állt bizo­nyítékaival, azon oklevelekkel, amelyek tanúskodtak a hitbér címén (ratione dotis) neki járó Nagyszombatra vonatkozó hatvanezer forintról.27 S hogy az asszonynak valóban igaza lehetett, egy 1358. évi Lajos király által kiállított oklevélből tudjuk 25 Uö: Anjou István herceg (1332-1354). In: Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Szerk. Zsoldos Attila. Székesfehérvár 2014. 88-89. 26 Commentarii pro historia Alberti II. ducis Austriae cognomento Sapientis. Scripti ab Antonio Steyerer. Lipsiae 1725. (a továbbiakban: Commentarii) 187. - A Morgengab kifejezés a korszakban kétségkívül hitbér értelemben használatos, igazolható ez egy 1367-ben forrás alapján, amelyből kiderül, hogy az Anjou-korban felemelkedő Szentgyörgyi és Bazini család egyik alapítójának, a néhai Bazini Se­bes grófnak a lánya, Katalin házasságra lépett az Alsó-Ausztria területén birtokos Ulrich von Zelkinggel, aki 750 font bécsi dénárt ígért hitbér {Margengabe) gyanánt Katalinnak. Az összeget, a korszak uralko­dóihoz hasonlóan, birtokok és jövedelmet biztosító jogosultságok lekötésével bocsájtóttá az asszony ren­delkezésére, ezek közé tartoztak többek között Dürnkrut tized- és vámbevételei, a Morva egy bizonyos szakaszára vonatkozó halászati jog, waidendorfi birtokok, valamint a stillfriedi Grubban lévő jószágok. A szerződés szerint, hogy ha közös gyermekük születne, a házaspár halálával mindezen hitbérként meg­terhelt ingatlanok és jövedelmek a gyermekükre szállnak. Ha a házasság gyermektelen marad és Zelking elhalálozik, ekkor a megözvegyült asszony háborítatlanul élvezheti a hitbérként számára lekötött javakat egészen élete végéig, s a nő halála után azok Zelking legközelebbi, akkor élő örököseire szállnak. A szer­ződés azzal az esettel is számol, hogy Zelking, illetve legközelebbi rokonai, avagy örökösei közül valaki az idők folyamán megfizeti Katalinnak a hétszázötven fontnyi summát, ezt az asszony egyrészt nem utasíthatja vissza, másrészt be kell tartania a hitbérre vonatkozó törvényt {Margengabrecht) és az osztrák tartományi jogot egyaránt, amelyek értelmében a megkapott összeget újra le kell kötnie, de kizárólag Alsó-Ausztria területén teheti ezt meg, s az ekkor megszerzett javakat ugyancsak élete végéig élvezheti. Külön egyezség született Dürnkrut vára kapcsán, amelynek felét Zelking átengedte Katalin számára az­zal a kikötéssel, hogy ha a nő túléli őt, és nem megy újra férjhez, akkor még három esztendőn át bírhatja a fele részt, majd ezt követően az visszaszáll Zelking legközelebbi örököseire. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: DL) 5628., 7229. 27 Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis I-XI. Studio et opera Georgii Fejér. Budae 1829-1844. (a továbbiakban: CDH) IX/2. 500. 1189

Next

/
Oldalképek
Tartalom