Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Csákó Judit: Zára 1345–1346. évi velencei ostroma a narratív kútfők tükrében
CSÁKÓ JUDIT halottja volt a véres csatának.115 Az ütközet lefolyásáról hasonló módon tájékoztat bennünket Lorenzo de Monacis, aki a következőket írja: „A királyiak közül sokat megöltek, rengeteget megsebesítettek, mivel szinte minden pillanatban együttes kilövéssel 15 000 hajítógép bombázta a barbárokat; végül visszaverték őket királyukkal együtt. Kimerültén, sebesülten hátráltak táborukba, a velenceiek és a zsoldosok üldözték őket. Végül menekülni kezdtek, hátrahagyva sátraikat, gépezeteiket, szekereiket és málháikat, az egész sereg jelentős veszteségével és a király szégyenfoltjával és dicstelenségével.”116 Kései forrásaink közül Gian Giacopo Caroldo krónikája ugyancsak a bárók hűtlenségének említése nélkül számol be a sticatum alatt vívott harcokról; ezen a ponton azonban egyetlen pillanat erejéig el kell időznünk a 16. századi elbeszélés egyik lehetséges forrásának kérdésénél. Caroldónál ugyanis meglepő módon ugyanazzal a téves hagyománnyal találkozhatunk, amely Kükülleinél is tetten érhető: a két beszámoló - hibásan - úgy tudja, hogy a szóban forgó július 1-jei napon Wülfing Haschendorfer lovag mellett Tóth Lőrinc fia, Bertalan is holtan maradt a csatatéren.117 Megfogalmazhatjuk tehát a sejtést: a műve megírásához minden bizonnyal számos forrást felhasználó velencei diplomata előtt nem maradt ismeretlen a témához egyébként kevés információt kínáló magyar hagyomány sem. Caroldo az ütközet előzményeiről és lefolyásáról kínált leírása tehát — teljes terjedelmében legalábbis — nem tekinthető önálló hírértékkel bíró tudósításnak. A 16. században összeállított krónika mellett is szép számmal akadnak azonban olyan elbeszélések, amelyek — miközben a magyarok árulásáról hallgatnak — komoly összecsapásról számolnak be a két fél között. A hagyományra nem csupán a velencei tradíció kínál példákat:118 hasonló beszámolót rögzít a padovai Guigelmo Cortusio,119 s Peter Suchenwirt is úgy tudja: Zára alatt „számtalan íj, nyíl s lándzsa osztogatta naponkint fáradhatatlanul a halált”.120 115 Chron. Jadretina 116. 116 A forrást Jászay Magda fordításában idézem, lásd Jászay M.: Velence és Magyarország i. m. 52. Vö. Laurentii de Monacis Veneti i. m. 109-110. 117 „[...] si ehe, con gran terrore, gl ’inimici si misero in rótta, restandone morti gran numero di loro, et fra gl’altri Bartolomeo figliuolo di Lorenzo Tot et Harsandofer Alemanno valorosissimi Kavallieri”. Caroldo, G. G.: Istorie Venetiene i. m. III. 21. Vo. „Ubi etiam strennui milites Bartholomeus filius Laurentii Tot et Harsadorfer Theutonicus de parte regis in pugna sunt occisi ”. Johannes de Thurócz: Chronica Hungarorum i. m. I. 167. A Kükülleinél szereplő információ értékeléséhez lásd Johannes de Thurocz: Chronica Hungarorum II. Commentarii. 1-2. Ed. Elemér Mályusz - Julius Kristó. (Biblio theca scriptorum medii recentisque aevorum. Series nova 8-9.) Bp. 1988. II/2. 115. 118 A krónikákat számba veszi Baumgarten E: Forrástanulmányok i. m. 118. 119 Cortusii Patavini duo i. m. 920. 120 A forrást Bleyer Jakab fordításában idézem, lásd Bleyer J.: Magyar vonatkozások i. m. 903. Az elbeszélő források tanúságát erősítheti a magyar okleveles anyag bizonysága: Poháros Péter jelen írásban is említett privilégiumához hasonlóan számos 1161