Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Csákó Judit: Zára 1345–1346. évi velencei ostroma a narratív kútfők tükrében
CSÁKÓ JUDIT szerint a költővel jó kapcsolatot ápoló Benintenditől származhat - több más episztolával együtt — a levelesgyűjteménynek a záraiak legyőzése felett ujjongó darabja (amely műfaját tekintve inkább beszéd), és következésképpen a kancellárnak kell tulajdonítanunk a velencei diadalról a missziliséhez hasonló beszámolót kínáló Chronica Jadretinát is.49 Eltérő megoldást javasolt ugyanakkor Girolamo Arnaldi, aki az ugyancsak a kancelláriai pályafutásával párhuzamosan történetíróvá váló Raffaino de’ Caresiniben (1314-1390) vélte megtalálni az ismeretlen auctort^ A Dandolo Chronica breviskt folytató és az 1343-1388 közötti évtizedek velencei történelmének - többek között a chioggiai háború eseményeinek - emléket állító Caresini51 szerzőségét azonban éppúgy nem fogadja el egyöntetűen a kutatás, mint ahogyan kétségbe vonja Benintendiét is.52 Több-kevesebb határozottsággal csupán anynyit jelenthetünk ki, hogy a szöveg jellegzetességei alapján olyan krónikást kell sejtenünk a mű hátterében, aki történetírói tevékenysége mellett jegyzői feladatokat is ellátott. A forrás kritikai kiadásának előszavában Ornella Pittarello ismeretlen nevű közjegyzőt javasol krónikásként, akiről azt feltételezhetjük, hogy a Zára ellen küldött velencei hajóhad irányításával megbízott Pietro Civran mellett tevékenykedett.53 A hipotézis mellett szólhat, hogy a Chronica Jadretina latin variánsát fenntartó egyetlen kézirat (Velence, Biblioteca Marciana ms. lat. X. 300.) - amely egyébként nem autográf példány: a kódex a 14—15. század fordulójáról származik — további szövegeket is tartalmaz az elbeszélés függelékeként. Egy, a dózse diadalát zengő rövidebb hexameteres költeményhez {Exclamatio) y a Zára megadását rögzítő kancelláriai kiadványhoz, valamint egy Mária-dicsőítéshez csatlakozik Pietro Civran sírverse és Dandolo neki szóló parancslevele 1346 áprilisából.54 49 Georg Voigt: Die Briefsammlungen Petrarcas und der venetianische Staatskanzler Benintendi. (Abhandlungen der k. bayer. Akad. d. Wiss., 62.) München 1882., különösen: 28-29., 60-63. Aszóban forgó levelet lásd uo. 74-77. További érveket hoz Baumgarten E: Forrástanulmányok i. m. 337-346. 50 Girolamo Arnaldi: La cancelleria ducale fra culto della „legalitás ” e nuova cultura umanistica. In: Storia di Venezia. Dalle origini alla caduta della Serenissima. III. La formazione dello stato patrizio. A cura di Girolamo Arnaldi - Giorgio Graeco - Alberto Tenenti. Roma 1997. 865-887. Az írást csupán online változatban olvashattam ( https://bit.ly/3ojFgGi , letöltés 2021. márc. 26.) 51 Raphayni de Caresinis cancellarii Veneriarum Chronica AA. 1343-1388. (RIS212/2.) A cura di Ester Pastorello. Bologna 1922. Életére és munkásságára lásd DBI (Antonio Carile szócikke).; Benjamin G. Kohl: Caresini, Raffaino [Raphaynus de Caresinis]. In: EMCh I. 248. 52 Marino Zabbia: I notai e la cronachistica cittadina italiana nel trecento. (Istituto storico italiano per il medio evő. Nuovi studi storici 49.) Roma 1999. 259-264. 53 Chron. Jadretina 33-43. (Ornella Pittarello bevezető tanulmánya). 54 Az eredeti hagyománynak nem képezhette részét a Biblioteca Marciana kódexében szereplő appendix valamennyi szövege. Chron. Jadretina 27-32. (Gherardo Ortalli bevezető tanulmánya), a szövegeket lásd uo. 132-144. Civran pályája és halálának lehetséges éve kapcsán lásd továbbá Emmanuele Antonio Cigogna: Delle inserizione veneziane I —VI. 1824—1853. IV. 605—609. 1147
