Századok – 2021
2021 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Ungváry Krisztián: Horthy Miklós. A kormányzó és felelőssége, 1920–1944 (Bern Andrea)
TÖRTÉNETI IRODALOM Ungváry Krisztián HORTHY MIKLÓS A kormányzó és felelőssége, 1920-1944 Jaffa, Bp. 2020. 224 oldal Ungváry Krisztián új monográfiája szerves folytatása, továbbgondolása a szerző e témában publikált korábbi írásainak. Számos elem felfedezhető benne a Jelenkor Kiadó által 2016-ban kiadott A Horthy-rendszer és antiszemitizmusának mérlege — Diszkrimináció és társadalompolitika Magyarországon, 1919—1944 című munkából, egy fejezetének olvashattuk előzményeit a Századok hasábjain is (Mesterterv? A deportálások döntési mechanizmusa. Századok 149. [2015] 3-33.), ugyanennek angol nyelvű változata egy sokat idézett, a holokauszt hetvenedik évfordulója alkalmából publikált, Randolph L. Braham által szerkesztett tanulmánykötetben jelent meg. (The Holocaust in Hungary: Seventy years later. New York 2016.), illetve szintén az évforduló jegyében, Pécsi Tibor és Szobota István szerkesztői munkájával kiadott tanulmánygyűjteményben (Kiálts rám! S felkelek! Bp. 2014.) a Nem volt kényszerpálya című írásban is felismerhetőek a kérdés itteni vizsgálatának előzményei. Ungváry korábbi publikációiból is nyilvánvaló volt, hogy hatalmas lexikális tudással rendelkezik a Horthy-korszakról, amit folyamatosan frissít, mind az új források felkutatásával, mind a kurrens szakirodalom nyomon követésével. Ezzel együtt e most megjelent munka inkább egy rendkívül alaposan felkészült ügyész vádiratának tűnik, mint az értés szándéka által motivált elemzésnek. Mintha egy elmaradt tárgyalás vádlói szerepét vállalta volna magára. (Mint tudjuk, Horthy Miklósnak sosem kellett tárgyalóteremben ügyészi vádirattal szembenéznie és annak pontjaira felelnie.) A kötet fejezet-elrendezése - ahogyan azt az alcímből sejteni lehet - a volt kormányzó legellentmondásosabb történelmi szerepvállalásai köré csoportosul (A revízió kérdése; Horthy antibolsevizmusa; Hadbalépés a Szovjetunióval; A kiugrási kísérlet; A Numerus Clausus; Horthy Miklós és a szélsőjobboldal viszonya; Mit tudott Horthy Miklós a deportált zsidók sorsáról?; A kormányzó viselkedése a deportálások idején; A zsidókérdéssel kapcsolatos német elvárások; A budapesti zsidóság „megmentése”). Terjedelmi korlátok miatt itt konklúzióinak csupán egy részére reagálok. „Ne öljetek meg nekem túl sok zsidót, mert abból is bajok lesznek” — idézi a szerző Horthy szavait (18.), úgy, ahogy Prónay Pál idézte őket 1919 nyarából, emlékirataiban, amihez Ungváry hozzáteszi: „ebből következik, hogy bizonyos mennyiségű zsidó megölését elfogadhatónak tartotta”. (18.) Számos publikáció született már a fehérterrorral kapcsolatban, és abban szakmai körökben általános az egyetértés, hogy ha részletekről nem is tudott, hiszen maga repülővel tette meg az utat Szeged és Siófok között, általánosságban rendelkezett ismeretekkel arra vonatkozóan, hogy előrenyomuló különítményesei tisztogatásokat hajtottak végre, tömeggyilkosságokat és kínzásokat vezényeltek le. A fentebb idézett szerzői kommentár azonban már a parancsnok kijelentésének belső motivációs hátterére következtet. Érdemes ennek elemzéséhez figyelembe venni Horthy saját emlékeit is 1919 koranyarával kapcsolatban: „Ha a vezető a maga nagy célját el akarja érni, nem szabad holmi csekélység miatt leintenie előre rohamozó csapatát, melynek lendületét és áldozatkészségét minden helyzetben fenn kell tartani” - írta 1953-ban Estorilban. {Horthy Miklós: Emlékirataim. Buenos Aires 1953. 125.) Eszerint tehát ő maga az Alföld civil lakosságát ellenségnek gondolta, amellyel szemben ő rohamot, hadműveletet vezetett. Az angolszász kultúrkörben számos tanulmány született már a háborúból hazatért katonák poszttraumás stressz betegségéről, amelynek gyakori tünetei az indokolatlannak tűnő, agresszív SZÁZADOK 155. (2021) 5. SZÁM 1124
