Századok – 2021
2021 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Büky Orsolya: Csánky Dénes az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum élén
BÜKY ORSOLYA A Menekítésen az Emlékirattá ellentétben Csánky nem a kötelező parancsokat kényszerűségből végrehajtó áldozatként, hanem a műtárgymentésekben aktívan résztvevő, kezdeményező és irányító parancsnokként mutatkozik be. A zsidó műtárgyvagyonról világosan megmondja, hogy a pannonhalmi szállításkor azok még a tulajdonosok nevén voltak nyilvántartva és nem voltak bevezetve a Szépművészeti Múzeum törzsleltárába. „A pannonhalmi anyag jó részének Szentgotthárdra szállításával megkezdődött a műtárgy-menekítés harmadik szakasza, melynek célja az volt, hogy a menekített anyag szakszerű kezelés alá vétessék, ládákba csomagoltassék, és ezzel kapcsolatban új leltár vétessék fel, melybe besoroztassék a zsidó tulajdonból zárolt műtárgy vagyon is.”139 Világosan megjelöli beszámolójában továbbá azt is, hogy melyek azok a zsidó tulajdonú műtárgyak, melyek beleltározásával még nem készült el. „Hátra van még a zárolt műtárgy vagyonból a néprajzi vonatkozású anyag leltárba vétele és újra csomagolása. Tekintettel ezeknek zárolt vonatkozására, a leltározás alaposabb és körültekintőbb munkát igényel, miután a megfelelő adatok, méret stb. rendelkezésre nem állanak. Ezek a néprajzi jellegű műtárgyak különösen becsesek mai helyzetünkben, amidőn az esetlegesen bekövetkezett orosz pusztítások miatt hasonló anyag pusztulására vagy csökkenésre kell számítani.140 Ezt a néprajzi anyagot leszámítva azonban a képzőművészeti tárgyakat becsomagoltuk és felleltáraztuk, összesen 118 ládában 2034 műtárgyat dolgoztunk fel, melyek közül 422 darab származik zsidó tulajdonból. Ez a számszerű feltüntetés is bizonyítja, hogy igen jelentős műtárgyanyagot felszerelt folyó ügyeket, felhívtam a figyelmét a fontosabb dolgokra Szentgotthárd, 1945. márc. 11. Szálasi minisztere voltam. Rajniss Ferenc naplója. Bp. 2021. 139 Csánky D.: A hazai műkincsek i. m. 3. 140 A Pannonhalmáról 1945 telén Szentgotthárdra szállított Wolfner-gyűj remény tárgyairól van szó. 1947-ben, illetve 1948-ban az örökös, Wolfner László a hatóságok egyértelmű nyomására a textíliákat, kerámiákat és fémtárgyakat a Magyar Nemzeti Múzeumban, a festményeket és grafikai lapokat pedig a Szépművészeti Múzeumban volt kénytelen letétbe helyezni. MNL OL XIX-I-12 388/1948. Letéti Megállapodás Wolfner László és a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsa között, 1947. nov. 4.; Uo. 392/1948. Letéti Megállapodás Wolfner László és a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsa között. Dátum nélkül; „10. Wolfner László öt évre letétként elhelyezett nagy textil és magyar kerámia gyűjteménye. 11. Wolfner László képgyűjteménye. A Szépművészeti Múzeum részére való átadás alatt áll.” Jegyzék a Magyar Történeti Múzeum történeti osztályában őrzött ideiglenes letétekről, 1949. jan. 28. MNL OL K 726 81. cs. 72/1949. Wolfnert valutabűncselekmények vádjával 1948. január 14-én letartóztatta a gazdasági rendőrség, de a bíróság február 22-én bűncselekmény hiányában kénytelen volt felmenteni. Bőrgyárát 1948 márciusában államosították, s ő maga a folyamatos zaklatások és az állandó börtönveszély elől 1949-ben külföldre menekült. A Nemzeti Múzeumban, illetve a Szépművészeti Múzeumban lévő ideiglenes lététéit disszidálására való hivatkozással a 1949. február 11-én megjelent 1.310/1949 sz. kormányrendeletnek megfelelően vagyonelkobzás címén állami tulajdonba vették. MNL OL K 726 87. cs. 710/1949. A Letétraktár leltára 1949. november 5-i állapot „Az O. M. Szépművészeti Múzeumban letétek személyi tulajdonosai. (1949. november 5-i állapot) Wolfner László disszidens.” 1105
