Századok – 2021
2021 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: Bolgár–magyar háborúk az 1250–1260-as években
BOLGÁR-MAGYAR HÁBORÚK AZ 1250-1260-AS ÉVEKBEN alapján Pauler azt feltételezte, hogy „valami nagy távolságból, Magyarországból küldött követségre, oda vitt válaszra nem gondolhatunk”, így az ütközet idején IV. Bélának a közelben kellett tartózkodnia.64 Bár az utóbbi következtetés korántsem szükségszerű, az említett 1262. és 1263. évi oklevelek elbeszélései mégis kétségtelenné teszik, hogy a Pauler által 1261-re keltezett bulgáriai hadjáratot IV. Béla király vezette, és egyúttal megengedik, hogy azon vállalkozások egyikéről van szó, amelyekben a trónörökös személyesen is részt vett. 64 Pauler Gy.: V. István bolgár hadjáratai i. m. 170. 2. jegyz. 65 Ha a hadjárat 1261-ben történt, április 24-e után vehette kezdetét. Zsoldos Attila: Családi ügy i. m. 17-18. 50. jegyz. Ebben az esetben viszont a bulgáriai vállalkozás - ha valóban közös volt - hamar véget érhetett, mivel István herceg 1261. július 4-én már Szalacson tartózkodott. Lásd Zichy I. 11. 66 1262. ápr. 9.: Catalogus Fontium Historiae Hungaricae I—III. Ed. Gombos E Albin. Bp. 1937— 1938. (a továbbiakban: CFH) III. 2253. István herceg április elején még pataki rezidenciáján tartózkodott (1262. ápr. 4.: DF 265526.), a hónap végén pedig egy bizonyos Ruchard hídjánál adott ki oklevelet (1262. ápr. 28.: ÁÚO III. 24.). 67 Szűcs J: Az utolsó Árpádok i. m. 128. 68 1264. júl. 15.: VMHH I. 273. Annyi bizonyos, hogy az 1260 és 1263 közötti években IV. Béla és István herceg is haddal vonult Bulgária földjére, s nagyon valószínű, hogy apa és fia valójában egy és ugyanazon hadjáratban vettek részt. Ami a vállalkozás időpontját illeti, kétségtelenül kézenfekvő az 1261. évi keltezés, ám nem ítélhetjük perdöntőnek Pauler fenntartásait az 1262. évvel szemben sem. Nem tudjuk, hogy mennyi ideig tartott az a fegyveres szembenállás, amely a király és a herceg között létrejött 1262. őszi békét megelőzte; a szóban forgó ellentét lehetett hónapokig elhúzódó konfliktus éppúgy, mint gyorsan lezáruló belvillongás. Indokoltnak tűnik tehát, ha a IV. Béla által személyesen vezetett bulgáriai hadjárat idejének meghatározásakor 1261 mellett 1262 első felét is számításba vesszük.65 Ebben az esetben a vállalkozás alsó időhatára az év áprilisa, mivel e hónap elején IV. Bélát még Szlavóniában találjuk.66 De vajon miért vállalkozott arra az idősödő, katonai talentumokat fájdalmasan nélkülöző uralkodó, hogy személyesen vezessen sereget Bulgáriába? Könnyen lehet, hogy Szűcs Jenőnek van igaza, aki IV. Béla rugalmatlan és hiú természetét teszi felelőssé azért, hogy a király általában nem engedte ki a kezéből a hadvezéri pálcát.67 Érdemes azonban egy másik lehetőséget is megfontolni. IV. Béla döntéséhez az is hozzájárulhatott, hogy a bolgár cári címet viselő Rosztiszláv, a király balkáni politikájának letéteményese, már nem élt. Macsó ura 1257-ben tűnik el a forrásokból, utoljára Tirnovónál, lánya kiszabadításakor találkozunk vele. 1264 nyarán már bizonyosan nem volt életben, mivel IV. Orbán pápa július 15-én már özvegynek címzi feleségét, Anna macsói hercegnőt.68 Jogosan merült fel, hogy Rosztiszláv már a IV. Béla és István ifjabb király által 1262 őszén kötött pozsonyi béke kiegészítésekor, december 5-én sem volt az élők között, mivel korábban az 1038
