Századok – 2021

2021 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: Bolgár–magyar háborúk az 1250–1260-as években

BOLGÁR-MAGYAR HÁBORÚK AZ 1250-1260-AS ÉVEKBEN

II. Ottokár elleni nyugati háborúban is részt vett, a legfontosabb feladatok mégis délen, IV. Béla balkáni terveinek megvalósításában vártak rá.32

1247 végén minden bizonnyal részt vett Bosznia meghódításában,33

amely Rosztiszláv halála után az általa örökül hagyott területek egyikeként tűnik fel. Legkésőbb 1254. június 28-án már a déli határtartomány, a Száván túli Macsó ura volt,34

amelyet korábban ugyancsak egy menekült rokon, IV. Béla unokatestvére, a görög Kálóján herceg birtokolt. A magyar királynak a krakkói udvarban nevelkedő Jolántán kívül35

nem maradt kiházasítható leánya, így most az unokák, Rosztiszláv herceg és Anna hercegnő gyermekei léptek a dinasztikus politika porondjára. E politikát továbbra a tatárjárás emléke határozta meg, amely fájdalmasan nyilvánvalóvá tette, hogy a Magyar Királyság határán olyan ütközőállamokra van szükség, amelyekben az Árpádok befolyása messzemenően érvényesülni tud.

32 A tatárjárás utáni restaurációban betöltött szerepére Wenzel

Gusztáv:

Rosztizlaw galicziai herceg, IV. Béla magyar királynak veje. Értekezések a történelmi tudományok köréből 13. (1887) 8. sz. 13-17. Halicsi trónigényének sikertelen érvényesítéséről lásd Font Márta: Rosztyiszlav herceg IV. Béla udvarában. In: Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron, 2014. szeptember 20. Szerk. Zsoldos Attila. Székesfehérvár 2016. 59-70.

33 (1247.) nov. 11.: VMHH I. 230. Vö. Senga

T:

IV.

Béla külpolitikája i. m. 607. 108. jegyz.

34 CD IV/2. 218.

35 Ioannis

Dlugossi

Annales seu Cronicae incliti

regni Poloniae

I—XII.

Varsaviae 1964-2005. IV. 108.

36 Egy hamis királyi oklevél (RA

II/2.

843. sz.) miatt a bulgáriai történeti irodalomban Petár Nikov

óta él az a téves nézet, amely szerint IV. Béla már ekkor, 1246-ban felvette a

rex Bulgarie címet,

következésképp ettől a dátumtól számítják a magyar-bolgár fegyveres konfliktusokat. Nikov,

P:

Balgaroungarszki otnosenija i. m. 15., 57. Vö. Senga

T:

IV.

Béla külpolitikája i. m. 606-607. 104. jegyz.

37 George Akropolites: The

History. Ed.,

transi.

Ruth

Macrides.

Oxford 2007. 303-304. (cap.

62.)

A mongol Aranyhordával és a Magyar Királysággal egyaránt határos Bolgár Cársággal ápolt viszony a legkevésbé sem lehetett közömbös IV. Béla számára. A jó kapcsolatot már korábban is családi összeköttetés szavatolta: miután a kun-vlach hátterű bolgár Aszenida állam legsikeresebb uralkodója, II. (Ászén) Iván 1241-ben meghalt, trónját II. András magyar király leányától, Máriától született fia, Kálmán örökölte. Kálmán korai halála (1246) után féltestvére, az ugyancsak kiskorú II. (Ászén) Mihály lett Bulgária cárja.36

A bulgáriai magyar befolyás folyamatosságát jelzi, hogy Mihályt Rosztiszláv ismeretlen nevű leányával jegyezték el, ám hogy pontosan mikor, az rejtély. Fentebb láthattuk, hogy az 1255. esztendő mellett felhozott érvek nem tekinthetők szilárd alapnak; valójában annyi bizonyos csak, hogy a házassági kötelék 1256-ban már fennállt. Az említett esztendő nyarán ugyanis Rosztiszláv ifjú veje védnökeként lépett fel a bolgárokra vereséget mérő II. (Laszkarisz) Theodórosz nikaiai császárral folytatott béketárgyaláson.37

Theodórosz császár egyik leveléből az is kiderül, hogy a halicsi herceg közbenjárása nem maradt teljesen hatástalan: Rosztiszláv sikerrel mérsékelte a nikaiaiak követeléseit, mielőtt a békét 1256. június 29-én 1032