Századok – 2020
2020 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Dániel Bagi – Gábor Barabás – Márta Font – Endre Sashalmi (eds.): Hungary and Hungarians in Central and East European Narrative Sources (10th–17th Centuries) (Thoroczkay Gábor)
1355 HUNGARY AND HUNGARIANS IN CENTRAL AND EAST EUROPEAN NARRATIVE SOURCES 10TH17TH CENTURIES Eds. Dániel Bagi – Gábor Barabás – Márta Font – Endre Sashalmi University of Pécs, Pécs 2019. 226 oldal A Pécsi Tudományegyetem Középkori és Koraújkori Történeti Tanszéke a középkori elbeszélő források kutatásának egyik hazai központja. A kötet szerkesztői: Font Márta, az óorosz állam narratív kútfőinek nemzetközileg is számon tartott kutatója, Bagi Dániel, a magyar krónikakompozíciónak, Mügelni Henrik munkásságának és a lengyel elbeszélő forrásoknak (Anonymus Gallus, Czarnkowi János) értő vizsgálója, Sashalmi Endre, a kora újkori orosz elbeszélő források eszmetörténeti tartalmának avatott ismerője, míg Barabás Gábor az ifjabb tudósnemzedékhez tartozik, fő kutatási területe az Árpád-kor egyháztörténete. Az általuk összehívott konferenciát a Pécsi Tudományegyetemen tartották 2018. március 21–22-én, a kötettel megegyező címmel. Báling Péter a kötetet összeállító tanszék munkatársa, aki Árpád-kori genealógiai témát tárgyal írásában. Állásfoglalása szerint az Árpád-ház Eufémia nevű tagja nem I. András, hanem I. Béla király leánya volt, és Ottó morva herceg felesége lett. Írásának fontos megállapítása: a királyleány anyjának a magyar medievisztikában meggyökeresedett Adelhaid, illetve Richeza neve egyáltalán nem bizonyos, és a nevek valódisága kétségtelen hitelű forrásokkal alá nem támasztható (9–19.). Martin Wihoda, a brünni Masaryk Egyetem professzora Prágai Kozmának a magyar szomszédokról alkotott képét vázolja fel. Wihoda írása többet és kevesebbet is ad a címében megjelentnél: inkább Kozma művének egészét mutatja be a legfrissebb vizsgálódások alapján, a mű magyarokkal kapcsolatos tartalmát pedig csak röviden érinti, néhány – általánosnak tűnő – megállapítást téve, így például, hogy elődeink erős és gazdag népként tűnnek fel a gestá ban, amelyben nem nevezik a magyarokat hunnak stb. (21–37.). Jitka Komendová, az olmützi Palacký Egyetem docense pedig Prágai Kozma folytatóinak és az óorosz történetírásnak az összehasonlítását végzi el. Vizsgálja a műfaji sajátosságokat, a hagiográfiai irodalom hatását mindkét irodalmi szintéren. Megállapítja, hogy a kelet-európai történeti források e két blokkja inkább különbözik, mintsem hasonlít egymásra. Érdekes megállapítása, hogy Kozma folytatói nem érik el elődjük színvonalát, míg a Poveszty vremmenyih let című orosz őskrónika folytatásai (Kijevi é vkönyv/krónika stb.) minőségüket tekintve megközelítik az előzményt (39–48.). Font Márta dolgozata szintén az óorosz források vizsgálatánál marad. Tanulmányában a Ki jevi krónika (ezt nevezték korábban évkönyv nek) elemzését végezte el, főként kvantitatív eszkö zöket felhasználva. A neves Ipatyjev-kódex középső részét alkotó krónika (1118-tól 1199-ig hoz híreket) a szerző megállapítása szerint az 1146–1180 közötti időszakban a leginformatívabb. A szerző taglalja a Kijevi krónikának a Lavrentyejev-kódex hez, valamint a halicsi történetíráshoz való viszonyát is (49–60.). Adrian Jusupović, a varsói akadémiai történettudományi intézet kutatója tanulmányában a halicsi óorosz fejedelemség magyarpárti bojárjainak történetét mutatja be a 13. század első felében, akik közül kiemeli Szugyiszláv bojár alakját. Megállapításait természetesen a korszak fő forrása, a Halics-volhíniai óorosz évkönyv alapján teszi meg (61– 76.). Dariusz Dąbrowski, a bydgoszczi Nagy Kázmér Egyetem professzora, a Halics-volhíniai évkönyv legújabb editió jának szerkesztője lényegében Halics-Volhínia 1261–1264 közötti tör ténetének, az ottani és a magyar uralkodóház kapcsolatának kérdéseit veszi górcső alá, azonban dolgozatában áttekinti az Árpádok és a Halics-Volhíniát uraló Romanovics Rurikida-oldalág kapcsolatrendszerének egész 13. századi történelmét is. A szerző – miként meglévő ismereteim alapján látom – a teljes vonatkozó szakirodalmat, köztük Font Márta, George A. Perfecky és Miroszlav Voloscsuk munkásságát is felhasználja (77–89.). TÖRTÉNETI IRODALOM századok 154. (2020) 6. szám
