Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Borbély Zoltán: Nemesi stratégiák és társadalmi mobilitás Felső-Magyarországon a 17. század első felében
BORBÉLY ZOLTÁN 45 A rangemelésben azonban legalább akkora mértékben közrejátszottak bátyja, Pethe Márton érdemei is, aki kiemelkedő egyházi pályafutása csúcsán kalocsai érsek volt, emellett azonban királyi tanácsosként, magyar királyi kancellárként, élete végén pedig királyi helytartóként szolgált 1605. október 3-án bekövetkezett haláláig.85 László, testvére halála után nem egészen egy évvel, 1606. szeptember 22-én királyi tanácsosi kinevezést kapott, majd két nappal később bárói rangemelésben részesült. 86 A főként Gömör, Torna és Zemplén vármegyei birtokokkal rendelkező Pethe feleségei, Perényi Margit és Kapy Anna révén a régió számos vezető családjával is rokoni kapcsolatokat ápolt. A Bocskai halála utáni konszolidációs időszakban fontos szerepet játszott a kassai magyar mezei hadak főkapitányaként.87 A pályafutása domináns katonai jellegét tekintve kissé meglepőnek tűnik, hogy 1612-től egészen haláláig (1617) a Magyar Kamara elnöke volt, 1615-től pedig az Istvánffy Miklós halálával megürült ajtónállómesteri posztot is elnyerte.88 A család birtokállománya azonban számottevő módon nem növekedett a bárói címszerzést követően sem. Pethe László legnagyobb sikere ezen a téren Szádvár megszerzése volt, aminek a tornai főispánságot is köszönhette. A századforduló körül több birtokos kezén is megfordult várra a Rákóczi család is igényt tartott, feltehetően ennek köszönhetően lett Rákóczi Pál, a későbbi országbíró felesége Pethe Anna. 89 A Pethe család a bárói címszerzését tehát alapvetően a katonai és egyházi pályán szerzett évtizedes érdemeinek köszönhette, de a rangemelés időpontja arra enged következtetni, hogy a rendi polgárháború lezárását követően a Mátyás főherceg által vezetett, kompromisszumra hajló kormányzat ekkoriban jelölte ki a preferenciáit a társadalompolitika irányát illetően is. Az 1610-es évek elején találkozhatunk a felső-magyarországi régióban elsőként olyan esettel is, amikor a királyi kegy döntő mértékben a hivatali pályán tett szolgálatainak köszönhetően emelt be valakit a mágnások közé. Ugyan már Melith István is kamarai szolgálataival segítette hozzá családját a bárói ranghoz, azonban a nemesség túlnyomó többségének a szemében a rendi igazgatástól teljes mértékben független kamarai szervezet mégis szálkát jelentett. A Bocskaifelkelés után újjászervezett „szepesi adminisztráció” szervezeti kereteit tekintve 85 Pethe Márton pályafutásáról lásd Mikó Árpád – Pálffy Géza: A pozsonyi Szent-Márton templom késő reneszánsz és korai barokk síremlékei. Művészettörténeti Értesítő 51. (2002) 1–2. sz. 148–149. 86 MNL OL A 57 5. k. 794–796. 87 Benda Kálmán: A királyi Magyarország tiszti címtára 1607–1608. Levéltári Közlemények 43. (1972) 274. 88 Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői a XVII. században. Levéltári Közlemények 39. (1968) 251. 89 Détsy Mihály: Egy ismeretlen magyar vár – Szádvár. In: A Hermann Ottó Múzeum Évkönyve VIII. Szerk. Komáromy József. Miskolc 1969. 147–148.
