Századok – 2020
2020 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: IV. Béla és István ifjabb király belháborújának időrendje
IV. BÉLA ÉS ISTVÁN IFJABB KIRÁLY BELHÁBORÚJÁNAK IDŐRENDJE 1054 apátnő Gutolfot kérte fel, hogy II. Ottokártól anyagi segítséget kérjen az apácák bécsi házának felépítéséhez. A kérést visszautasító király helyett azonban az egyik legtekintélyesebb bécsi lovagpolgár, Paltram sietett a nővérek segítségére, aki még ereklyéről is gondoskodott az új épület részére; a Prága melletti Strahov premontrei kolostorából ugyanis sikerült megszereznie az Attila király által megölt Szent Orsolya állítólagos mártírtársának, Szent Deliciának a fejét. A fenti eseményeknek Gutolf a mártírereklye translatió járól írt művében ( Translatio Sanctae Delicianae) állított emléket, 38 amelyben a magyarok is megkapják a magukét: a munka etnográfiai ihletettségű bevezetőjében Magyarország termékenységét mindenkori lakói bűnös természetével állítja kontrasztba, majd kétkedésének ad hangot azzal kapcsolatban, hogy e nép, amely „mostanság olyannyira híján van a bátorságnak”, hogyan tarthatta rettegésben Európát a kalandozó hadjáratok idején. 39 A bennünket közelebbről érdeklő történeti művet, a Historia Annorumot egy 13. századi heiligenkreuzi kódex tartotta fenn, s tudunk egy ugyancsak 13. századi töredékről, valamint egy 15. századi reini kéziratról is.40 Az elsőként említett kódexben a Historia Annorum a Heiligenkreuzi Évkönyv második folytatása után kö vetkezik – jól látható tehát, hogy Gutolf műve a ciszterci monostor történeti emlékezetének termékeként maradt fenn. Számunkra azonban most a legfontosabb 38 Redlich, O. – Schönbach, A. E.: Des Gutolf von Heiligenkreuz Translatio i. m. 8–20. Annak ellenére, hogy kérése nem talált nyitott fülekre, Gutolf kifejezetten szimpátiával emlékezett meg II. Ottokár uralmáról. Karl Brunner: Gutolf von Heiligenkreuz und König Ottokars Glück und Ende. In: Ottokar Forschungen. Hrsg. Max Weltin – Andreas Kusternig. 1979 Wien. = Jahrbuch für Landeskunde von Niederösterreich NF 44–45. (1978–1979) 427–433. 39 Ungaria, que ut hystorie produnt, olim Pannonia ab Appennino monte, quo clauditur, dicta erat, quam latissimum tam et letissimum solum habet, fluviis vero maximis, quorum Hister, qui et Danubius, precipuus est, ita irrigatur, ut paradisum putes. Huic ut fecunditas laudem addit, ita demit infelicitas. Denique sicut Sicilia, Cyclopum primo patria, dehinc vero tyrannis quasi ex lege sibi succedentibus, quantum agri nobilitate laudatur, tantum fedatur nova semper tyrannide, ita et hic ubertatem glebe immundarum gentium frequentissima irruptio confundit. Ex hac Gothos Huni, Hunos Avari, Avaros Ungari, a Pecenatis et ipsi pulsi, expulerunt. Itaque circa annum ab incarnatione Domini octingentesimum septimum temporibus Arnulfi egressi Pannonias sibi sedem regni delegerunt, ubi cum aliquamdiu habitassent, aliarum adhuc regionum ignari, Arnulfo regi contra Zwendebaldum Moravorum regem ducenti exercitum invitati tulere auxilium. Qui nimirum, quia testibus illis vincere voluit, vincere docuit. Exhinc enim predarum illecti dulcedine et docti vivere rapto ad ulteriora pedem ferentes frequentissimis excursibus, quod nunc propter exinanitatem eorum vix credi putem, non solum Noricos, Rethos, Alemannos, Saxones, Thuringos, Germanos, verum etiam Gallos Ytalosque crebro vastavere necnon et ipsi usquequaque immunes extitere periculi, quippe diverso temporis interventu a Karenthanis, Noricis, Alamannis frequenter victi, detriti paulatim virtute, iam raro aliena regna invadere, sepe vero etiam portiones sui regni perdere didicerunt. Redlich, O. – Schönbach, A. E.: Des Gutolf von Heiligenkreuz Translatio i. m. 10. 40 Bécs, ÖNB cod. 539., 83v –91 r ; cod. 373., 8 r-v ; Rein, Stiftsbibliothek cod. 30. Lásd Die deutsche Literatur des Mittelalters. Verfasserlexikon I–XIV. Berlin–New York, NY 1978–2008. III. 342–343.
