Századok – 2020
2020 / 5. szám - MOZAIKOK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETÉBŐL - Konrád Miklós: Asszimilációs elvárások és zsidó válaszok az emancipációig
KONRÁD MIKLÓS 927 gyűltek össze „egy vallásos szerkezetünket átalakítani törekvő egyletbe”, jelentette ki 1848 novemberében, mivel az országgyűlés kinyilvánította akaratát, „miszerint az Izraél vallását követők vallásos különczködéseikből kibontakozván, simulni törekedjenek e hon egyéb vallásfelekezetbeliekhez”.104 Az újdonsült reformtársulatok mellett a Magyarító Egylet által 1848 tavaszán Pesten köröztetett aláírási íven az egylet fiatal értelmiségijei hasonló őszinteséggel vallottak vágyukról, hogy vallásukból töröltessék ki minden olyan „szokás”, amely miatt „elkülönzési vádakat támasztottak ellenünk”. 105 Az evilági előnyökért véghez vitt vallásreform gondolatát a honi zsidóság hivatalos képviseleti szerve azonban a leghatározottabban elutasította. A magyarországi zsidók 1848 júliusában Pesten összegyűlt delegáltjai a maguk közül megválasztott tíztagú Magyarországi s hozzá kapcsolt tartományokbeli izraeli ta lakosok képviselőinek azt az utasítást adták, hogy vallásuk dolgában abban az esetben se tegyenek engedményeket, ha az országgyűlés csak vallási reform árán volna hajlandó emancipálni a zsidókat.106 A vallásreform elvárásának teljesítése helyett a magyarországi zsidóság hivatalos képviseleti szerve azzal az érvvel állt elő, amely ekkorra már nyilvánvalóan az emancipációért cserébe kínált első számú aduászt jelentette. A Kunewalder Jónás kitérése után Holländer Leó által vezetett tíztagú képviselet július 24-én kelt, az országgyűléshez intézett kérvényében egyfelől kiemelte, hogy a veszélyben forgó haza hívására a zsidók közül „számosan mentek a halál torkába, míg más nemzetiségek tetemes része ezt tenni vonakodott, vagy éppen az ellenséggel szövetkezett”, másfelől rámutatott: amennyiben emancipálják a zsidókat, „a jó ügy, melyet kivívni a magyar nemzet hivatva van, négyszázezer embert, kik lelkesülni, kik áldozni tudnak, azonnal nyerend”. 107 Aligha kell mondani: a „jó ügy” és a „magyar nemzet” itt szinonim értékkel bírtak. 1850–1867. Jóindulat és csalódás A Bach-korszak osztrák önkényének idején a magyar liberálisok alig fogalmaztak meg elvárásokat a zsidókkal szemben, az adott politikai helyzetben ennek értelemszerűen nem volt aktualitása. A belpolitikai vitáknak az 1850-es évek végétől, majd még inkább az októberi diploma kibocsátása után tapasztalható felélénkülésével egyidejűleg a honi zsidók jövőjéről is újfent többet beszéltek. Az elvárások 104 Uo. 138. 105 Nem hivatalos rész. Pesti Hírlap, 1848. május 3. 393. 106 Büchler S.: A zsidók története Budapesten i. m. 453–455. 107 1848–1849 a magyar zsidóság életében i. m. 179–180. [Kiemelés az eredetiben – K. M.]
