Századok – 2020
2020 / 5. szám - MOZAIKOK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETÉBŐL - Konrád Miklós: Asszimilációs elvárások és zsidó válaszok az emancipációig
ASSZIMILÁCIÓS ELVÁRÁSOK ÉS ZSIDÓ VÁLASZOK AZ EMANCIPÁCIÓIG 926 első, 1914-ig arányosan a legjelentősebb áttérési hulláma ekkor következett be. 97 Mások kivándorlást fontolgattak. Pesten és Pozsonyban kivándorlási egyesületek alakultak, Pozsonyból 1848 nyarán közel száz zsidó elhagyta az országot.98 A csalódás dacára ennél jóval többen voltak azonban azok, akik részt vettek a forradalomban, majd küzdöttek a szabadságharcban. 99 Az elvárásokra ekkor adott zsidó válaszok lényegében kimerültek a vallásreform igenlésében vagy elutasításában. A zsidó lakosság elsöprő többsége számára, amely a hagyomány még többé-kevésbé érintetlen világában élt, a dilemma persze nem létezett, hiszen fényévekre volt attól, hogy olyan radikális reformokat, mint a sábbát áthelyezése vasárnapra vagy az étkezési törvények eltörlése, akár csak fontolóra vegyen. Az 1848 tavaszán és nyarán több helyen, így Pesten, Aradon, Pécsett és Nagyváradon alakult reformtársulatok viszont éppen erre törekedtek.100 A vagyonosabb kereskedők és fiatal értelmiségiek kis csoportjainak kezdeményezésére létrejött egyesületek között annyi eltérés mutatkozott, hogy míg a politikai nyomás közvetlen hatását a pesti Izraelita Reformtársulat tagadta,101 a többi egylet erről teljes nyíltsággal vallott. Amint az aradi reform egylet 1848. április 24-én kelt nyilatkozatában írta, azért szükségeltettek „gyökeres reformok” a zsidó vallásban, hogy „azon ellenvetés és nem minden alap nélküli vád, miszerint a zsidók magokat vallási szertartásaikban a többi hitfelekezetektől makacsul elkülönzik, elenyésztessék”.102 A nagyváradi Reformált Izraelita Egyház választmánya Eötvös József vallás- és közoktatási miniszterhez 1848. júniusában intézett beadványában azt kérte, minél előbb hívjon össze egy „zsidó synodust”, amely lehetőséget adna a zsidóknak, hogy „a közvélemény által régen táplált vágyak kielégítésére” vallásuk „életfájáról” lenyesegessék „a haszontalan s kóros gallyakat”.103 A pécsi Izraelita Újító Egylet sem kertelt. Azért 97 Konrád Miklós: Zsidóságon innen és túl. Zsidók vallásváltása Magyarországon a reformkortól az első világháborúig. Bp. 2014. 208–209. 98 Michael K. Silber: Hungary before 1918. In: The YIVO Encyclopedia of Jews in Eastern Europe I–II. Ed. Gershon David Hundert. New Haven–London 2008. I. 776. 99 A korszak legalaposabb feldolgozása máig Bernstein Béla szombathelyi rabbi első ízben 1898-ban kiadott műve: Bernstein Béla: A negyvennyolcas magyar szabadságharc és a zsidók. Bp. 1998. Újabb összegzést nyújt: Schweitzer Gábor: A toleranciától az emancipációig. A magyar zsidóság az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején. Valóság 41. (1998) 9. sz. 83–114. A szabadságharcban részt vevő zsidó honvédek számát a Bernstein által is átvett 20 000 zsidó honvéddel szemben Michael Silber 3000 főre becsülte. Silber, M. K.: Hungary before 1918 i. m. 777. 100 A Pesti reformegylet társadalmi bázisáról lásd Michael K. Silber: The Social Composition of the Pest Radical Reform Society (Genossenschaft für Reform im Judenthum), 1848–1852. Jewish Social Studies 1. (1995) 3. sz. 99–128. 101 I[gnaz] Einhorn: Grundprinzipien einer geläuterten Reform im Judenthum. Pest 1848. 32.; Büchler S.: A zsidók története Budapesten i. m. 455–456.; Bernstein B.: A negyvennyolcas magyar szabadságharc i. m. 136–137. 102 Nem hivatalos rész. Pesti Hírlap, 1848. május 3. 393. 103 Bernstein B.: A negyvennyolcas magyar szabadságharc i. m. 140.
